Karácsonyi Buddha

mikor 60 nap gyaloglás után összeszedtem magam annyira h megkérdezzem a hegyi kert tulaját tavaszra metszésre, a standard workaway cserét ajánlottam fel: szállás és étel félnorma munkáért. én metszek, napi6€-ba kerül az ételem (ebből itt nem sokat veszel, Gr duplája-triplája az otthoni áraknak), és annyira kint akarok lenni, közel az erdőhöz, amennyire lehetséges.

tiszta, száraz 2 négyzetméter és víz,

ennyire van szükségem.

ezt a szerződést egy halkonzerv papírjának hátára írtam és odaadtam az emaillel. azt felelte, most olajszüret jön és dolgozhatok ebben ugyanígy. később pénzért is (csak ne szóljak, tette kezét a szájára). 

maradni akartam a Zöld Hegyen.

közel az erdőhöz, amennyire tudok.

ez segít? kérdeztem magamtól. 

igen, feleltem én, maradhatok, és lesz egy kis izmom is hozzá.

másnap a Fiú, akivel beszéltem, (és aki ötgyermekes apa), hozott egy A4-es papírra írt szerződést. ha maradok szedni, akkor ők ezt adják: a nagybácsi házában lakhatok, ahol van víz, kályha, ágy, és mert ott albán vendégmunkásokat szoktak fogadni, és ha most engem akkor őket nem, elvárják hogy nyolc órát olajszedjek.

ezt szemrebbenés nélkül mondta is.

a házat még nem láttam,

akármilyen is,

a nyolc óra sok: 

nekem épp az időm kell az erdővel.

szemrebbenés nélkül mondtam én is hogy négy.

négy óra,

cserébe a hely+ételért.

felhívta apját tepefonon, aztán

bólintott, jó.

én még mindig kint aludtam a hegyen.

másnap apa (Fiú apja, egyedül él, az anyát nem említik) jött és hívott h megmutatja a házat.

nagy arccal, nagy lelkesedéssel.

A HÁZAT.

betontéglákból beton- v föld?padlóval, raktárkamra. poros, zsíros ingek a szegen. bútor semmi, víz, villany, fűtenivaló semmi, ablak nincs, az ajtón a vasrácson át a fény. mocskos, hideg, nedves.

tele elhajítanivalókkal,

előtte kacatudvar, rozsdás hűtőben a kulcs.

they take me for a load of crap

ez volt az első gondolatom,

m utakon gyakran angolul jön:

ezek palira vesznek. 

a legalsó helyet kínálják,

úgy mintha a luxusvilla lenne.

megkérdeztem: ez a nagybácsi háza?

ja?

az itt van a szomszédban.

egyik munkásuk idejár, itt is lehetek.

a következő amit mutatott, ház volt ugyan, de olyan koszos, szagos és lepukkant minden tárgy benne, hogy féltem hozzáérni. 

rozsda zsír és por a tűzhely körül, vastagon. kozmás ételszag. 

nedv, izzadság és por a vetetlen ágy mocskos takaróin. pamut és nedves és árnyékban: ez ki nem szárad soha. 

a tárgyak szétmenőben.

gyorsan sarkon fordultam:

haháháháháhá!

mondtam apának,

amit ő másképp értett, én másképp.

na, tetszik? kérdezte.

kint alszom ma, feleltem. gondolkozom.

kint aludtam.

igen, jönnek az esők, micsinálok?

bivuakom a szélre-hidegre ad négy fok meleget, esőre annyit ér mint a papír.

következő éjjel megnéztem magamnak a pajtát, ahol először beszéltem Fiúval.

ökörke, akit tartottak, kint rágott békésen a betontéglak mellett.

tulajdonképp nem pajta, raktár a szalmabáláknak. bent ezen kívül két hordó, amiben a korpát és a kutyák ételét tartják. 

itt aludtam egy éjet, a fal belső oldalán.

másnap a Fiú jött etetni.

szóltam neki:

választottam, itt leszek.

letettünk három bálát, laposak, kockásak, 

rá zöldségespiacos deszkákat, azt amire rakodni szoktak. ahol kiállt, ott lefűrészeltem. ez legalább tiszta volt, száraz. kint van csőből friss víz, ökörke alszik a fal túlsó oldalán. 

kint vagyok az erdő alatt:

van egy száraz hely és víz. megvan.

így kezdődött.

így lett h közel ötven napig egy istállóban laktam, miközben hajnalonként lejártam az olajszüretre: 

október 28-tól december 16-ig.

 

megkérdeztem Fiút,

a sarkából kivett és falnak félredöntött pajtaajtóra, amely kint áll, rajzolhatok-e, rendben? azt felelte, az enyém.

mibe kerül ha megvenném? kérdeztem.

mit kérnek?

semmit. az enyém.

de nem írta rá.

ez az én buddhám,

a guggolós, utazós, köpönyegébe csavarodva. 

ceruzával készült az egész.

amikor festettem, épp akkor esett le az első hideg eső, az első többnapos.

és épp akkor kezdett a felhorzsolt kezem is kisebesedni.

holdfogyatkozás volt, november 29/30-a.