Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 1

november

Körültekintő


Ha az ember elképzeli Istent, nem megy, de ha nem képzeli el, akkor sem megy

Interjú Niklaus Brantschen svájci jezsuita atyával, zen mesterrel a nagyváradi Posticumban 2015. május 15. és 17. között tartott zen-elvonulás után

Először jár Romániában?
Igen.

Hogyan került kapcsolatba a Posticummal, és hogyan jöhetett most létre ez az elvonulás?
Én is kérdezem magamtól, hogyan jöhetett ez létre. Ma azt hallottam, hogy az elvonulás egyik résztvevője (Szentistványi Rita – a szerk.) említette a nevem annak idején Rencsik Imrének, a Posticum vezetőjének, és Imre aztán kapcsolatba lépett velem.

Hallott már korábban a Posticumról?
Nem. Először Imrét ismertem meg, amikor meglátogatott Svájcban. Tőle hallottam először a Posticumról. Aztán jobban utánanéztem, rákerestem az interneten.

És mit talált?
A honlap felébresztette a kíváncsiságomat. Meglepett, milyen jól dokumentált a Ház az interneten: sok kis filmet, szöveget, benyomásokat találtam, igazán profi honlap.

tovább

Bruncsák István: Egy kitüntetés margójára

„Vannak emberek, akikkel a legnagyobb hős sem merészelne együtt hallgatni” – írja Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében. Furcsa, különös mondat. Nem is nagyon próbálom értelmezni. Egyszerűen azért kerül ide, mert aznap jegyeztem le magamnak, amikor P. Jálics Ferenc és P. Mustó Péter jezsuita atyák állami kitüntetéséről olvastam, amiben a csendes szemlélődő lelkigyakorlatos kultúra meghonosításáért és elterjesztéséért részesültek (július 12-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta át a kitüntetetteknek az Országház Gobelin termében). A kereszténységben, mint ahogyan a keleti kultúrákban is, több évezredes hagyománya van ennek az imamódnak, ill. életformának. Nyugaton főleg a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyomán terjedt el, melynek kontemplatív szakaszát fejlesztette egyedi módszerré P. Jálics. Ez a fajta csendes szemlélődő hallgatás nem gyávaság, hanem tudatos döntés eredménye, nem tétlenségbe és passzivitásba menekülés – ahogy a kitüntettek személyes életpéldája minden kétséget kizáróan bizonyítja –, hanem olyan út, amely az aktivitás, a tevékenység forrásához és értelméhez szándékozik elvezetni. Aki ide megérkezik és tartósan ebből táplálkozik, annak a nyugalma, a csendje, a hallgatása igen zavaró, kínos lehet hiperaktív, esztelenül rohanó világunkban. És talán valóban van valami abban, hogy még a legnagyobb „hős” (úgy értem „sztár”, „celeb”) sem merészel velük együtt hallgatni, mert az ő csendjükben felerősödik saját ürességünk, hiányérzetünk és lelkiismeretünk hangja, ami elől a legesztelenebb „hősködésbe” menekülünk, mert lenni akarunk valakik – csak éppen azok nem, akinek lennünk kellene. P. Jálics szemlélődő lelkigyakorlatai ezt a tükröt tartják elénk, szerényen, csendesen, halkan. Annál is inkább figyelemre méltó, hogy állami kitüntetésben részesül és így talán azok is felfigyelnek erre az „útra”, akik eddig nem ismerték, vagy kétkedve figyelték. Mert, ahogyan az atya elmondja, sok értetlenkedéssel és akadállyal kellett megküzdenie, amíg valamelyest sikerült elfogadtatnia a lelkigyakorlatoknak ezt a formáját, amely ma már világszerte számos helyen, így Magyarországon (Tahi, Dobogókő) és Erdélyben is (pl. a nagyváradi Posticumban) elérhető. A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

tovább

Böjte Csaba: Befogadlak!

"Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson,
s mindannyian egymásnak jó testvérei legyünk!" II. Vatikáni Zsinat

Bármerre is nézünk azt látjuk, hogy társadalmunkat ezer darabra szedi a harag, a gyűlölet, vélt vagy valós érdekek kérlekhetetlen szembenállása. Emberek indulattal elfordulnak egymástól, veszekednek, pártoskodnak, háborúskodnak! Ennek következtében családjaink széthullanak, közösségeink lemorzsolódnak, népünk mint oldott kéve szétsodródik a nagyvilágban. Döbbenten olvasom, hogy a Kárpát-medencei magyar háztartásokból minden harmadikban magányosan él az ember.

A mi Urunk Jézus Krisztus életét nézve láthatjuk, hogy ő nem szétszór, hanem összegyűjt. A születése pillanatában már angyalok hívják a pásztorokat, égi csillagok szólítják meg a napkeleti bölcseket, mert Jézus közösséget épít, szeretettel mindenkit befogad! Megkeresztelkedésének napján, nyilvános működésének kezdetén már tanítványokat gyűjt maga köré, közülük apostolokat választ, semmit nem csinál egyedül. Magával viszi barátait a kánai menyegzőre, a tanító, gyógyító útjaira és tudatosan hirdeti, hogy ő mindenkit válogatás nélkül magához akar vonzani.

tovább

Böjte Csaba: Érettségi után

Isten kegyelméből az idén Déván tizenkét fiatal végezte el a tizenkét osztályt, közülük kilencen érettségiztek és nyolcnak sikerült is. Szovátán hárman érettségiztek és mindenkinek sikerült, Csíksomlyón a gyerekek fele nem ment át a vizsgán, Nagyszalontán négyből hárman vették az akadályokat szerencsésen, Kovásznán kettőből egy sikerült. Végül is az elért pontok alapján azt mondhatom, hogy jobbak vagyunk, mint az országos átlag! Ez nagyszerű! És az is nagyszerű, hogy mind akarnak menni egyetemre, főiskolára!

Mi az, amit mégis gondnak tartok? Szörnyű bűnnek tartom, hogy nálunk csak az az eredményes ember, aki a tanárok elvont elméleti kérdéseire tud válaszolni.

tovább