Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

december

Sunyata sunyata 2011

öszzpontosítás festészetben - évi beszámoló

Tartam: 2010 szeptember étől 2011 szeptemberéig beleértve

Előkészület: 2010 szeptember -októbere. Ez a két előkészületi hónap a megfelelő hely keresésével telt. Kolozsváron van, temrészetben, elegendő fénnyel és térrel. A műhely költöztetése igénnybe vette ezt az időszakot.

Költségvetés mérlege: a térért fizetett bér 120 euro, az energiaszolgáltatások havi átlaga 80, a fennamardó összeg az élelemköltség. Ebben a felosztásban a 250 euro pontosan képes az alapszükségleteket fedezni.

Az üresség a képes kiválasztását határozta meg és a festést szemlélődővé tette.

Művek Olaj: Egy 12 részből álló sorozat, Natura címmel. Előzetesen kiválasztott képre készült személődések. A felületkezelésben és puhaságban az Ingres- Degas – Klee vonalat követtem. A természeti kép szemlélése a különbségek észrevételéhez vezetett, amely ihletet adott az absztrakt kifejezéshez. Egy másik sorozat, Giorgione! ennek a reneszánsz festőnek a viszonyulási formáihoz tér vissza. Három vászon készült el, a portrék kidolgozás alatt vannak. Egy harmadik sorozat témája a lábak. Nyers kendervászonra készül, az első képet befejeztem.

Pasztell: kisebb lábtanulmányok (nincsenek bemutatva). A legpuhább fajta pasztellt használom, amely francia márka, Sennelier, és Romániában jelenleg nem árusítják. Rendelni nagyobb befektetés a festés többi költségeihez viszonyítva. Vártam vele ameddig az olajképek legalább egy része elkészül. Az eddigi tanulmányokhoz a meglevő kréták utolsó morzsáit használtam fel.

Tinta, vízfesték: több tanulmánysorozat, általában hat részesek, zöldségekre és gyümölcsökre. Készült: padlizsán és alma, padlizsán és körte, zeller, görögdinnye, hagyma és jázmin. Különböző megközelítésekkel próbálkoztam, néhol Redoutétól és a japán festményektől indulva.

Por: Törökországból van, eredetileg házfestésre használják. Nagyon erős, fényes színei vannak. A pillanatnyi ihletésű absztrakt képek merített papírra készültek. Ez az Ablakszemek sorozat.

Természetes festék: 2010 novemberében két növényt gyűjtöttem Váradon: egyik bíbor fürtű, másik egy díszdió rothadt héja volt. Belőlük erős, mégis visszafogott színeket és változatos felületeket nyertem, amelyek eddig tartósnak bizonyultak. Mixerrel kevertem pépesre. Más színek a piacról származnak, céklából és sütőtökből. 2011 júliusában bodzát gyűjtöttem, festéke elkészült, kipróbálása ezután következik. A kevert festékek vásznainak sorozata a Párbeszédek. Eddig hat részből áll, amely még továbbiakkal folytatódik.

Mélységes köszönetem a Posticum Alapítványnak eddigi támogatásáért amely a festést lehetővé tette. Amennyiben az eddigi eredmény összhangban van a várakozásokkal, szeretném kérni a projekt kiterjesztését 2013 júniusáig bezárólag. A kiterjesztés hónapjai a nyugodt befejezést és a művek megfelelő elrendezését tehetik lehetővé.

Tisztelettel és hálával:
Varga Borbála

Cluj-Napoca – Kolozsvár – Klausenburg
2011. szeptember 22.


kfejtett / extended

Sunyata sunyata

kutatási folyamat: üresség a festésben

 

kifejtett beszámoló a 2010 – 2011 szeptembere közötti időszakról (beleértve 2011 szeptemberét is)

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a svájci Posticum Alapítvány támogatását, amelyben a teljes fenti időszakon át részesültem és a nagyváradi Posticum Egyesület támogatását és szívélyes szeretetét, amellyel a ház mindannyiszor fogadott. Ez az tény egyik alapvető eleme annak az összefüggésnek, amely a művek megalkotására létrejött.

előkészítő időszak 2010 szeptember-októbere

A 2010 júliusában fogalmazott folyamodványban a novemberi hónapot neveztem meg a folyamat kezdeteként. A ház nagylelkűen már szeptembertől támogatott, amit egy megfelelő tér keresésére és a műhely költöztetésére fordítottam. Szeptember-október ezzel telt.

Mint nagy ajándékra, találtam Kolozsváron arra a helyre, amelyre éppen szükségem volt. Természetben van, amint a kérelmező levélben ezt szükségesnek fogalmaztam; emellett egy nagyvárosi lakás valamennyi szolgáltatásával rendelkezik. Elegendően fényes, mennyezete magas, amely a kilátással együtt kitágítja a teret. A tér tágassága és a fény igen fontosak egy festőműhelyhez, mivel a nagyobb vásznakat szemlélni legkevesebb öt-tíz lépés távolság szükséges.

Pénzügyi mérleg: a tulajdonossal 120 euró havi bérletben egyeztünk. Átlagosan 80 euró az energiaszolgáltatások egy hónapra eső költsége. A maradék összeget élelemre költöm. A támogatás így éppen fedezi egy hónap alapvető szükségleteit.

Egy festőműhely költöztetése hasonlatos a Versailles-i udvar költözködéséhez. Különösen, ha több technika felszerelésérőél van szó, amelyek között az olaj a legérzékenyebb. Kolozsváron maradni ez volt az egyik ok. Amíg olajjal festek, addig szükségem van különböző részlet-eszközökre, amelyeket felszerelt ellátókban lehet megtalálni. Egyeteme révén a városban ezek virágoznak. A másik ok a hűvös éghaljat, amely személyesen segít az olajra való összpontosításkor. Kifejteni, Erdély más helyszínei miért kevésbé alkalmasak számomra olajfestésre egy trattatonak megfelelő fáradozást igényel, amelynek talán egyszer nekifogok; most elegendőnek összefoglalóul annyit mondani, számomra az olajfestéshez jelen esetben Kolozsvár a megfelelő dimenzió.

Ez és az esetleges költözködéssel felmerülő részletkérdések nagy száma korlátozták az utazásokat. Meghatározták tartózkodásomat és nyáron át is a városban marasztottak, amikor a sorozatokon dolgoztam. Mára kívülről tudom a műhely, a központ és az állomás közötti utcaköveket. Az olaj folyamata nem enged messzire, ez alkalommal egész éven át a műhelyben tartott.

A téma

Mielőtt egyszerűen felsorolnám a különböző technikákban létrejött műveket, szeretnék említeni néhány összefüggést, amelyek a festés folyamata közben tisztultak le. Teszem ezt azért is, mivel minden jelenség a változásnak van alávetve és a folyamat előrehaladtával egy következő szakaszba ér. Most lejegyezni őket egyben azt jelenti, némileg tudatosítom annak a csigalépcsőnek a fokait, amelyen lépegetek.

Sunyata sunyata a buddhizmus tanának kulcskifejezése: minden üres. Ez a legtömörebb forma a lényegről.

Ebből egy másik fontos kifejezés keletkezett: kínaiul si si wu wei, nyersen fordítva azt jelenti, egyik dolog a másik is, a dolgok között egybemosódás, átmenet van; egyik jelenségben – függetlenül attól, mennyire különbözőnek látszik – a másik jelenség is feltalálható, voltaképpen a szemlélő egyetlen jelenségben az összes jelenséget feltalálhatja.

Ez a zenhez vezet, az elme felszabadul a korábbi állításoktól és pillanatról pillanatra gyakorolva a halált a világról friss képei vannak. Minden mindennel összefügg.

Ezeket szem előtt tartva választottam képeket. Mindennapi részleteket kerestem, próbálva a legközelebbihez elérni. A növényekkel könnyű összhangba jutnom; fák, füvek, gyümölcsök és zöldségek lettek témáim. Ez év legtöbb munkája rájuk figyelve készült. Azzal kezdeni, ami közel van, ez az első.

Az ürességre való összpontosítás második következményeként kerestem a nagyot a kicsiben, a makrokozmoszt a mikrokozmoszban.

A tölgylevelek formarészlete, amint a Natura sorozatban található, a galaxisok íveivel és formáival azonos.

Amikor a víz szétszórja a hulladékot a kagylóban, a zeller apró darabkáit, krumpli héját, morzsákat, ugyanazokat a pontrendszereket hozza létre, amelyeket a csillagok elrendezésében látni, ha a Földről a csillagos eget nézzük. Ugyanaz az erő. A Világegyetem a kagylóban is itt van. Nem szükséges messzire utazni hozzá. Egy fotósorozat készült, microcosmos - jóga-sorozat összefoglaló név alatt – minthogy ezt a gondolatot a jóga hagyománya dolgozta ki részletesen.

Amikor kevert festékből készítettem foltsorozatot, a makro-mikro összhang keresése ihletet adott. A fotósorozat a szem gyakoroltatásának eredménye, a szem így különbséget tudott tenni a finomabb árnyalatok között. Tudatosítva őket, ezek a formák, árnyalatok megjelenhettek a vásznon.

Az üresség harmadik következménye a forrás megválasztása, ahonnan a képek jönnek. Úgy találom, az embernek szabadságában áll ezt megtenni, ha eléggé tudatos. Amint a tettekkel történik: megválaszthatjuk, szomorúságból vagy örömből, nyugalomból vagy indulatból engedjük előjönni a mozdulatot.

Tudatosság – jelen megértésem szerint – azt jelenti, van egy változatlan alap független az elme változó képeitől. Megtörténhet, hogy ez a változatlan alap képes az összes hangulatot együtt látni, és megválaszthatja, melyik legyen ezek közül a megnyilvánulás forrása. Egyszerűbben mondva, boldogság és boldogtalanság egyszerre jelen vannak és választhatók.

Ezen a ponton lép a folyamatba a meditáció. Gyakorlat ez az elmét szüntelenül kapcsolatban tartani a változatlan tudattal. A festés számára megkönnyíti a felmerülő képek észrevételét és kezelését.

Üresség a festésben azt jelentette, a művek nem egy előzetes személyes képből vagy impulzusból keletkeztek. Hanem fordítva. A személyes tartalom csak addig jutott érvényre, ameddig kiválasztottam a képet – egy gyümölcsöt, zöldséget, tájat vagy lényt. Amint meghatározottá vált a kép, teljes figyelmemet magára a látványra fordítottam, várakozva: mi jön onnan felém? Ettől fogva már nem az én, a saját képem volt, hanem egy kép, és én tőlem telhetőleg üres fejjel előtte, elfogadva a látványt.

Ennek következtében a vászon előtt ülve még nem tudom, mi lesz a festmény. Sem akaratom nincs, milyen legyen. Csupán csak figyelem a felmerülő tartalmat, amelynek a kép a forrása, mint végtelenül változó élő lényt.

Festeni így egyféle meditáció, üresség, amennyire lehetséges a pillanatban, elfogadása annak, ami jön. A kép, a felmerülő tartalom a tevékeny fél. Én csak hagyom megjelenni.

Technikák

Három technikában indult a folyamat. Néhol párhuzamosan használom őket. Ott, ahol megengedik, egy erőteljesebb szakaszban csupán egyet. Ezek: olaj, pasztell és természetes pigmentek. E harmadikba értendők még minden vizes módszerek: tinta, tus és a vízfesték. A pasztellhez tartozik a szén is.

Olaj

November-januárban egy olajsorozat képein dolgoztam, visszamenve Girogionéhez a reneszánszba.

Jelenleg is készület alatt állnak, egy kettős portré 120 x 80 cm méretben bemutatható. Két portré (Il Baggio – A csók I-II) készült el nyers kendervászonra jóval szabadabb ecsetkezeléssel, valamint két töktanumány.

Okok: Giorgionet választani ismét egy trattato-nyi magyarázatot igényel. Kettős arcképe ez egy festőnek a reneszánszból és egynek a xxi. századból, a második az első tükrében áll. Kétségtelenül azért választhattam őt, mert vannak közös forrásaink.

A reneszánsz folytatólagosságának gondolata a viszonyulásra vonatkozik. Több mint egyszerűen ugyanazt művelni – ez különben lehetetlen, mivel a környezet megváltozott, a fényviszonyok például.

Egész történetében az emberiség imádott valamit. A legfinomabb figyelem más-másra irányult, tárgya változott. A reneszánsz kulcspontot jelentett a változásokban, legalábbis a feljegyzések innentől fogva lehetővé teszik ezek részletes követését.

A figyelem gyújtópontja a bűnök után a szépség lett. Plotinust tanulmányozva a filozófia eljutott addig a felismerésig, ahol egységben az Egyházzal kijelentette: minden szépség Istentől jön, ő a Forrás, ennélfgova lehetséges őt az általa alkotott széppel dicsőíteni. Ezután a figyelem központja az Ember, mint a legistenibb teremtmény.

Amit ebből az összefüggésből folytathatónak tartok az a festő figyelme amellyel a modellt nézi. A reneszánsznak ezen a fordulóján a festés imádatként is felfogható. Számosan voltak szerzetesek az alkotók között, vagy olyanok, akik egész életüket ennek szentelték.

Ők a tőlük telhető legteljesebb figyelemmel nézték azt, amit festettek. A modell nem ürügy vagy eszköz volt a festő személyes kifejezéséhez, maga a festés nem volt a festő személyéhez kapcsolódó gondolatok kifejezése. A modell szépsége Istennek volt a kifejeződése és a festő ennek rabszolgája.

így érzékelem, a reneszánsz festményeket nézve.

Egy átminősített rabszolga, persze.
A kérdés nem a boldogság, hanem az összhang körül tevődött fel.

Ezt a hozzáállást folytattam a reneszánsz portrék sorozatában, melyenk címe Giorgione! A tisztelet, a figyelem az iránt, amit látok, ismét az ürességben határozható meg. Nem egy pillanatnyi impulzus ajánlata, hanem inkább az, ami a modelltől fokozatosan jön.

A modellen csupán annyit változtattam szántszándékkal, amennyi képileg is összekötötte a reneszánsz festmények hangulatával. A jelenben minden kor, hangulat és tartalom elérhető. A xxi. században rendszerint azokat választjuk, amelyek a xxi. századi környezetet kiegészítik. Emellett szüntelenül lehetséges észrevenni és szemlélni azt a viszonyt, amit a reneszánsz folytatott. Az emberi test nagyjából megőrizte felépítését, még mindig vannak barackarcú lányok, selyem keretű profilok, bátor tekintetű ifjak és kiszáradt, nyugodt öregek – ezek még mindig részei a valóságnak. Tőlünk függ, foglalkozunk-e velük, akarjuk-e látni.

A reneszánsz portrék sorozata anyagi valósága ennek a látásnak, a reneszánszban és a jelenben is létező vetületeknek újra a tudatba emelése.

Technikailag ez elmélyülést kér a kor képeiben és módszereiben.

Egy apró részlet a körecset, amely ma ritkaság az ellátókban. Ez lehetővé tette a 14-15. században azokat a finom átmeneteket, ahol nem látható ecsetnyom.  

Az eddig elkészült képek technikája nyersebb. Itt csupán a megközelítést követtem. Amikor a sorozatot a reneszánszbeli részletesebb technikával folytatom, a folyamat lelassul.

A Concerto fél éven át készült. A műteremben folyamatosan kifüggesztve adtam hozzá részleteket a mostani állapotáig.

Natura

Ez a második olajsorozat elkészült.

12 részlet a természetből. Ebből 10 A3-as olajfestésre gyártott papíron, 2 durva szövésű alapozott vásznon.

A folyamat a fent említett: kiválasztani majd szemlélni egy képet, miközben másolom. A Képzőművészeti Egyetemen elfogadott módszere fénykép után festeni. Sokan egymás mellett, egymás vásznáról tanultunk. A fénykép függetlenített a körülöttünk zajló változásoktól. Másolásh helyett kiindulópont. Egy utcarészletet vagy hangulatot, egy személy mozgását vagy egyszerű helyzetét csupán fényképpel tanulmányozhattuk napokon át. Felhasználtuk a megállított pillanatot. A képek zöme tűnékeny helyzetet jelenített meg. Egy hivatásos modellnek is fárasztó öt órán át ugyanabban a pózban maradni.

A természet fényei gyorsan változók. A szemlélődő mód amellyel dolgozom, sokkal lassúbb, semhogy szemtől szemben ülhetnék egy fűszállal. Mire ezzel a módszerrel elkészülne a kép, a fűszál elhervadna. Neki elég pár hét, a jelen képek némelyikének egy hónapra volt szüksége.

Egy természeti folyamatot lehetetlen siettetni.

Nem gondoltam vona előtte, mekkora kihívás füvet festeni. A fények és a felület sokkal kisebb, részletesebb különbségeket mutat, mint a nagy, sima, egységes síkokból álló formák, az emberi hát és a lábak.

Ezt csak medrében végezhettem.

Az olaj egyik sajátossága a várakozás. Az eszközök előkészítése és elmosása alkalmanként csaknem egy órát vesz igénybe. Egy lantos egyszer azt mondta, a lantosok több időt töltenek hangolással, mint játékkal. Ez az olajra is igaz. Egy felület anyagi minőségének kialakításához leglább három rétegnyi formálásra van szükség, különösen a szerint a megközelítés szerint, amelyből indultam. A rétegek száradására várni kell. Amíg egyik réteg száradt, addig többször előkészítettem egy másik festményt, dolgoztam rajta, vagy kipróbáltam ugyanazt a képet egy másik technikában és változatokat készítettem.

így több folyamat haladt párhuzamban.

Lábak

Az emberi test központi téma a művészetben, nekem is az volt az egyetemi évek alatt. Két részlete tért vissza folytonosan: a hát és a lábak.

Egy talp-sorozatot elkezdtem durva szövésű vászonra, egyik képe kész. A többiek ismét párhuzamos folyamatokban készülnek. Mivel elsősorban a Natura sorozat képeivel dolgoztam, a talp képek még kezdeti szakaszukban vannak, fények és árnyékok meghatározva, felvázolva néhány árnyalat.

Valamennyi olajképpel az Ingres – Degas – Klee vonalat követtem.

Delacroixt nem merem hozzáfűzni, olyan hatalmas terekben alkotott.

A három mesterhez mentem akármikor, amikor a megközelítésben erősítésre volt szükségem. Közös bennük a felület hamvassága, szemcsés, olajos vagy selymes; finoman, árnyaltan kidolgozott, szelíd színharmóniák. Puhaság. Gyengédségüket csodálom és utamul választottam.

Ez tette a képeket fokozatosan készülővé, mindig összehangolva részleteiket. A Natura néhány képénél még mindig folytathatónak látom az összehangolást.

Másik ihlető az európai festészetből Pierre Joseph Redouté. Színes metszetei a kerti virágokról a letisztultság érzetét keltik. Közös vonásokat találtam a japán tolóajtók festményeivel, egyik példa a kék íriszes tolóajtó-kép , a Nyolcpallós híd – Yatsuhashi, (Kōrin Ogata, 1658 -1716, angol cím: Eight-planked Bridge, fordítása tőlem). Ezen a vonalon egy toll-tinta vonalsorozat készült egy jázminágról.

Az olajképek között egy felel Redouté rózsáira: a Szilvaág.

Pasztell

A pasztellel készült mű kevés. Amíg olajjal foglalkoztam, ritkán jutott rá alkalom.

Készletem is fogytán. A legpuhább fajta pasztellt használom, francia márka, Sennelier, jelenleg nincs romániai forgalmazója. Az eddig készült képekhez az utolsó morzsákat használtam.

Feltölteni a készletet jelentős befektetést jelent a festés többi költségeihez viszonyítva. Ezért a folyamat első harmadát az olaj köré csoportosítottam, ez lehetővé teszi, hogy később tömbösebben foglalkozzam a pasztellel.

Por

Ezt a fajta pigmentet Törökországból hoztam, eredetileg házfesték. Erőteljes, ragyogó színei vannak.

Egy absztrakt foltsorozat készült vele merített papírra. Meditáció utáni rövid jegyzetek vagy rögtönzések. Ez kiegyensúlyozza az olaj folyamatában fenntartott figyelmet. Itt a pillanatnyi ötlet, az azonnaliság a mozgatóerő.

Természetes pigmensek

Ez a folyamat szíve, kiindulópontja: természetbarát festékeket keverni.

Az olaj pillanatnyilag elébevágott, mivel a maradék nem akartam eldobni. Felelősebbnek látszott vászonra vinni őket, ahol értéküket elnyerik.

Mihelyt az olajsorozatok elkészülnek szándékomban áll szünetet tartani, nem tudom, milyen hosszan, talán feladni a szintetikus színeket. Az ok a természeté: az oldószerek és egyéb kémiai keverékek erősen mérgezők, egyetlen csepp belőlük 1000 liter vizet szennyez. Minden alkalommal, amikor ecsetet mostam, több liter melegvízzel öblítettem el.

Az olajfestményeknek ökológiai ára is van.

Ezért keresek növényeket, amelyeket mixerrel pépesre lehet őrölni.

A piacon több festékanyagnak alkalmas zöldség kapható. Eddig a céklát és a sütőtököt próbáltam ki. A recept: megfőztem vagy megsütöttem, majd addig őröltem, amíg krémes vagy darabos lett.

A Párbeszédek sorozatban, ilyen természetes masszákkal dolgoztam; a módszer jól működött. Ezek a képek lassan száradnak, két-három hét alatt, és a száradás átalakítja őket. Ez a festés nagyobb mértékben hagyatkozik a természeti folyamatokra, a létezés véletlenszerűségeire.

Vadnövényeket is gyűjtöttem, 2010 novemberében és 2011 júliusában. Kettőt hiába kerestem a határozókban, talán mivel külhonos és kevésbé előkelő vagy mutatós dísznövények termései nem tartották fontosnak bemutatni a nagyközönségnek. Az egyik növény bogyói sötétlilák, festéke napok múltával egér-, galambszürke, bíbor és más árnyalatokba váltott. A másik egy díszdió rothadt burka, mélybarna festéket adott, stalkeri borongót; és ez tartós szín.

Az olajfestékkel vagy a általában szintetikusakkal összehasonlítva ezek a pigmensek erősek, mégis visszafogottak. Árnyalataikat bonyolult lenne szándékosan kikeverni. A massza állaga felületi változatosságot is ad – ez is egy eltérés a szintetikus technikáktól, ahol a felület részletes kidolgozásból adódik, mint Ingresnél, vagy durva szövésű vászon, száraz, öreg ecsetek és nagyobb mennyiségű festék használatából.

A természetes festékenyagok felülete és közegük ősi, az emberiség kezdetekor is jelen volt, ha a barlangrajzokra gondolunk.

A xx. századi Tápies és a kortárs festészet újból feléje fordult. Egyszerű formák, jelek, szövetek, az anyag önmagában és környezete teszik a művet azzá, ami. Az izmusáramlatokban szövet-közöttiség, kép-közöttiség – intertextualitás figyelhető meg. Többen kísérleteztek fesétszet és szobrászat, domborművek, grafika, mozgás közötti átmenetekkel.

Párbeszédek

a címe annak a sorozatnak amely ezzel természetes festékanyaggal készült. Jelenleg hat részből áll egyenként 30 x 40 cm nagyságú vásznakon. Folytatódik.

A tűnékenység egyetemes sors, a festmények szintén alája vetettek, mégha plasztikból volnának is. Eszméjében a festészet kívül van az időn, nincs ideje, transzcendens. Amikor egy ötszáz, hatszáz vagy ezer évvel előttem élt ember mozdulatainak eredményét láthatom a közöttünk eltelt változások szertefoszlanak.

Anyagában a festészet tűnékeny. Halandó. A legtöbb festő törekedett az anyagot a maradandóvá tenni, az öröklétet az anyagban is megvalósítani. Innen fejlődtek ki a tartós technikák, a freskó és az olaj.

A természetes festékanyagok kutatásával megközelítésem különböző. Nem akarom túlélni a kort, legalábbis nem akarok hozzá olyan eszközöket használni, amelyek a jelent (természet, vizek, fák) megsebzik.

Békét kötöttem a feloszlással és elfogadom ezt a festmények sorsának is. Tulajdonképpen boldoggá tesz őket az egyetemes természeti folyamat részeinek hagyni. Ha ezek a növényi festékek tartósnak bizonyulnak – legyen. Ha nem, ha lebontják a vásznat vagy savuk kimarja – legyen az.

A kép nem a pillanatnyi látvány, hanem a folyamat maga. A teljes festés. Ezt tekintve nincs miért aggódni egy festmény sorsa felől.

Tudatosságra törekedve, üresség alappal, magátóllevőnek tűnt közelebbről vizsgálni a viszonyokat. A festészetben: két forma közötti viszonyt. Szemlélni tartalmakat amelyek később összegyűlnek képekbe. Megpróbáltam ezeket abban a szakaszban elkapni, amikor még amőbaszerűek.

Mindenféle számunkra szokatlan forma bukkan fel szüntelen. Próbáltam elkapni őket félredobva korábbi meghatározásokat az összhangról. (Cage idézetei a csatolmányban) Majd egymás mellé helyeztem őket a vásznon és figyeltem viselkedésüket.

Ez a Párbeszédek.

Persze könnyen felvették emberek és lények formáját, madarakét például, mivel ezek a formák olyan természetesek, olyan könnyen, maguktól megjelenők.

Áttekintés – folytató lépések

Összefoglalva, az év – tizenegy hónap eredménye az olajjal és a természetes festékekekkel készült sorozatok együttese, egy absztrakt sorozat porfestékkel és több növénytanulmányokból építkező sorozat vízfestékkel és tintával.

A következő nagyobb folyamat a pasztelleké. Itt az emberi test a téma, folytatom a hátat, amellyel négy éve foglalkozom.

Párhuzamosan facsarom a természetes festékekt, és szándékom ezek mennyiségét a mindennapi használatban fokozatosan növelni

Az olaj folytatásához a megmaradt mennyiséget használom fel, ameddig elfogy, befejezve a reneszánsz portrékat és a lábakat. Erre a tavasz az alkalmas évdzak, ekkor kiszellőztethetők a mérgek. Mivel többnyire természetes fénynél dolgozom, a hosszú napok is megkönnyítik az előrehaladást.

Érési folyamatok

A munka jelenlegi pontján rálátok ritmusára. A 30 hónap, amelyre eredetileg terveztem, éppen lehetővé teszi egy ilyen méretű folyamat kibontakozását. A minőséget az idő is adja, ha pihentek a képek, ha elegendő figyelem és nyugalom jut mindegyikre.

Ezért szeretném ha az előkészület után magának a festésnek megadhatnám azt a teljes 30 hónapot, amit eredetileg terveztem, 2010 novemberétől számítva, amikor a műhelymunka ténylgesen elkezdődött. A fentiek tudatában érett befejezésig jutni a teljes 30 hónap szükséges.

Külön szeretném megköszönni a teljes lehetőséget, és kiemelten a két előkszületi hónapra adott támogatást, amely erős bázist biztosított egy megfelelő kezdethez. Hasonlóan szükséges és jó hatást fejtene ki a projekt két hónappal való kiterjesztése, tekintve az utolsó simításokat, a művek és a teljes folyamat felértékelését és az termés megfelelő elrendezését.

Eredetileg 2010 novemberétől számítva 2013 áprilisáig ez utóbbit beleértve szólt a terv. A kiterjesztett két befejező hónappal ez 2013 júniusáig terjedő hosszabítást jelentene, júniust beleértve.

Amennyiben a projekt eddigi eredményei összhangban vannak a várakozással, szeretném kérni 2013 júniusáig való kiterjesztését, a hónappal bezárólag; minden remény szerint ez meghozza gyümölcsét mindenki javára.

Csatolmányok

Az alábbi két könyv könnyebbé tette a fenti gondolatok formálását:

Ajit Mookerjee – Philip Rawson : Yoga art; New York Graphic Society, Boston, 1975 John Cage: Silence; Wesleyan University Press, Middletown, 1973

Az elsőhöz néhány fénykép kapcsolódik microcosmos – jóga-sorozat címen, a másodikból egy gondolatfüzért válogattam, amely az egykedvű elfogadás folyamatát fejti ki – itt a zenében.

Található egy táblázat is, a művek felsorolása és adatai. A fotók csoportosítása: művek – műhely – microcosmos.

Hálás vagyok minden egyes ecsetvonásért, amelyet valaha is tehettem, mindenkinek és mindennek, ami ehhez hozzájárult: természetnek, emberekenek, helyeknek, lényeknek, eseményeknek. A támogatás, az Egyesület, a ház, az emberek nagyban hozzájárultak a munkához. Ez ezernyi ecsetvonást jelent ebben a folyamatban, ez alatt a majdnem egy év alatt ezernyi apró derűt! Ez az erő jelen van átalakulva a képekben, a képeket alkotó mozdulatokban. Ezáltal mindenki ahhoz az egyensúlyhoz járult hozzá, amely ebből a derűből alakult ki, amely ezáltal kifejezést nyert és jelen van a világban. Minthogy minden egy körforgás része, ez az egyensúly is körbeér, és eléri a kialakulását segítőket is. Azt kívánom, ugyanilyen teljes mértékben részesüljenek belőle!

köszönöm

Varga Borbála            

Kolozsvár – Cluj-Napoca – Klausenburg
2011.szeptember 22.

Idézetek

Since I am more silent, it is easier to find someone who has already said it. The process in which I am painting is established in one of silence’s zones. Mióta inkább hallgatok, könnyebb találni valakit, aki már elmondta. A folyamatnak, amelyben a képeket festem, a csend/üresség a zónája.

John Cage Experimental music, in: Silence, Wesleyan University Press, Middletown, 1973

Nincs olyasmi mint üres tér vagy üres idő. Valami látható és hallható mindig van. Tulajdonképp bármennyire is próbálnánk csendet előállítani, nem tudnánk.

Némely mérnöki feladatokhoz szükség volt a lehető legnagyobb fokú csend előállítására. Ezt a teret én visszhangtalan szobának hívom, hat fala van speciális anyagból és benne semmi visszhang. Pár éve bementem egy ilyenbe a Harvard Egyetemen és két hangot hallottam, egy magasat és egy mélyet. Amikor körülírtam őket a szolgálatos mérnöknek, azt felelte, a magas az idegrendszerem hangja működés közben, az alacsony a véremé, amint kering. Halálomig elkísérnek a hangok. És lesznek akkor is, miután meghaltam. Az embernek nincs miért féltenie a zenét.

A félelem akkor tűnik el ha az útelágazásnál, ahol tudatosítjuk hogy akarva-akaratlanul is felmerülnek hangok, az akaratlanul felmerülők felé fordulunk.

Ez a megtérés-fordulat pszichológiai és eleinte az emberi tulajdonságok feladásának tűnik – egy zenész számára a zene feladásának. Ez a lelki fordulat a természet világába vezet ahol hirtelen vagy fokozatosan a figyelő észreveszi: ember és természet nem különlevők, együtt vannak ebben a világban; és észreveszi: semmit sem vesztett el amikor mindent feladott. Valójában mindent megnyert. Zenei szempontból ez azt jelenti, ezentúl bármely hangnak, zörejnek bármely összeállításban és folytatólagosságban szabad felmerülnie.

Another details for paintings: Egy másik részlet a festményekhez:

John Cage Experimental Music, in: Silence, Wesleyan University Press, Middletown CT, 1973

Ezt a zenét nem foglalkoztatja a harmonikusság, úgy, ahogy a szót általában értik, ahol a harmónia minősége több tényező egybeolvadásából adódik. Minket éppen a különbözőségek együttlétezése érdekel és középpont, ahol fúzió történik, sok van: valamennyi hallgató fül ilyen pont, bárhol is lenne a hallgató. Ez a diszharmónia, Bergson rendetlenségről szóló állítását parafrazálva, voltaképp harmónia, csupán még sokaknak szokatlan.

Merre tovább? A színház felé. A színház a zenénél is hasonlatosabb a természethez. Egyként van szemünk és fülünk is, és a mi dolgunk használni őket, amíg élünk.

Mi a zeneszerzés célja? A zeneszerzőnek nem a célokkal, hanem a hangokkal van dolga. Különben a válasz paradox: céltudatos céltalanság vagy céltalan játék. Ez a játék, akárhogy is vesszük, az élet megnyilvánulása – nem kísérel rendet tenni a káoszban, még csak nem is sugall semmit az alkotások fejlesztésére; egyszerűen mód ráébredni a kézzelfogható életre amit élünk, amely olyan nagyszerű, mihelyt valaki figyelmét és vágyait kiemeli előzetes fogalomvilágából és hagyja őket saját folyamatuk szerint működni.

fordítás tőlem, Varga Borbála

List of works – Művek jegyzéke