Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae
Teiului u. 26, RO - 410477 Nagyvárad/Oradea/Grosswardein
Tel.: +40 259 431 398 Fax: +40 359 410 882
Email: info@posticum.ro
Web: www.posticum.ro
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

augusztus

Egalitas vendéglő



Almanach

Az évkönyv a Posticumban zajlott események kronológiája. De arról is olvashat itt, hogy a szervezet milyen eredményeket ér el projektjei révén. Kattintson a kívánt évszámra a részletekért.

tovább

Felhívások


Támogatóink

A Posticum céljaival és filozófiájával sokan értenek egyet és ezt az évek folyamán erkölcsi és anyagi támogatások révén vagy önkéntes munkával nyilvánították ki. Az alábbi lista tartalmazza a Posticumot segítő magánszemélyek és szervezetek névsorát.

tovább

Vendégkönyv

A vendégkönyv nemcsak elektronikus formában létezik, hanem papíron is. Azok írhatják bele gondolataikat, akik itt-tartózkodásuk alatt megérintett a Posticum szellemisége. Az ő véleményük a szervezet munkájának jutalma. Az alábbiakban néhányuk bejegyzése olvasható.

 

Ha elmulasztotta bejegyezni gondolatait a vendégkönyvbe, elektronikus úton is elküldheti a info@posticum.ro címre.

tovább

Épület

SZABÓ ARNOLD, műépítész

“Imre, én olyan házat tervezek magának, hogyha valaki ide belép, érezze, itt más világ van.” Nagyvárad egykori főépítésze belefáradva a disznófejű kisurakkal folytatott állandó harcba, mindennap engedményeket téve azoknak a beteg lelkeknek, akik önmagukat a szépség ismerőinek hiszik, ezzel a házzal vett elégtételt magának, de búcsút az élettől. Aki itt szétnéz, lássa meg ezt az embert.  

ERDEI GÁBOR, ácsmester

Amikor a mérnökök elvesztették szemük elől a koncepciót, és vonalzóikkal vékony szeletekre hasították volna az épület lelkét, az ő kezébe jutott ez a rajz. Félretette a zavaros részlet-terveket, a kicsinyes tanácsokat, csak ezt a képet tartotta maga elé, hogy falakban és gerendákban, tetőkben és lépcsőkben megalkossa annak hű mását. Aki itt körültekint, lássa meg a lélek szépségét.

tovább

Szervezet

A Posticum – Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület nagyváradi központú keresztény szellemiségű kulturális szervezet. Az egyesület célja a keresztény kultúra és szellemiség ápolása és terjesztése. Mindezt különböző kulturális szolgáltatások és karitatív tevékenységek révén kívánja elérni.

tovább

LÉGBŐLKAPOTT FESZTIVÁL

 

 

 

 

 

Nagy szeretettel várunk minden szeleburdi, széllelbélelt, légies-mozgású, ciklon-erejű, felhőlépő gyermeket, egy nagylélegzetű, fergeteges kalandra! Kapjátok szárnyaitok alá rokonaitokat, barátaitokat, minden pereputtyotokat, hogy együtt örülhessünk a tavasz-végi szellőknek, langyos fuvallatoknak, felhőnek, kék égnek, madárnak, bogárnak!

Az idei gyerekfesztivál témája ugyanis a levegő, ennek megfelelően alakítottuk ki a különböző műhelymunkákat is: lesz itt sárkány-, papírforgó-, szélcsengőkészítés, de különböző „pontgyűjtő” műhelyfoglalkozások során lehetőségetek nyílik bepillantani az animáció titkaiba, mesét hallgathattok a mesesarokban, ügyességi játékokon vehettek részt a puha-zöld pázsiton, de abszolválhatjátok a füttytanfolyamot is...

Mi az a tilinka? Tán egy madárka? Egy lepkefaj? Álmodozó kisgyerek? Ezt is megtudhatjátok idei meghívottjainktól, Etel Imola Samutól és a Fanyűvő zenekar tagjaitól (Ferenc Ségercz - pásztorfurulya, Zsabokorszky Ferenc - hegedű, Csibi Szabolcs - kobza)! Ők egy hangszersimogató-műhely keretében vezetnek be benneteket a moldvai csángó dallamvilágba. A hagyományos népi hangszerek egyszerűségében sok csoda lakozik! Üssétek, húzzátok, fújjátok el mindenki nótáját!

A fesztivált közös táncházzal zárjuk, hogy a sok mókától és a fáradtságtól elakadjon a lélegzetünk is!

Lélegezzünk, szuszmorogjunk, lelkesedjünk együtt!

A részvétel ingyenes!


Zenei programok


DIÁKRELAX A POSTICUMBAN

Stresszel a suli? Túl soknak érzed, amit teljesítened kell? Újabb megmérettetés előtt állsz? Feszült és fáradt vagy délutánonként? Nem jössz ki osztálytársaiddal? Vagy csak úgy érzed, egy kis minőségi nyugi kellene olykor tanév közben?

 

Az ártalmas stressz, melyet sok esetben sem kezelni, sem kikerülni nem tudunk magas idegrendszeri és testi feszültségszintet tart fenn bennünk. A feloldásra és feldolgozásra nincsenek eszközeink, ezért gyakorta érzékeljük negatív befolyását különböző formákban. A relaxáció megtanulásával és rendszeres gyakorlásával csökkenthetjük az ártalmas feszültségeket, megkímélve egész szervezetünket a rá gyakorolt káros hatástól.

 

A Diákrelax a Posticumban ebben próbál meg segíteni neked.

 

Miben segít a Diákrelax?

-       csökkenti a szorongást, a testi-lelki feszültséget

-       a szervezet ellenállóbbá és védekező képesebbé válik a stresszel szemben

-       segíti az idegrendszer működését

-        gyakorlásával javul a közérzet és létrejön a lelki kiegyensúlyozottság

-       fejleszti az önismeretet ezáltal elősegítve a személyiségfejlődést

-       segíti a koncentrációt, javítja a figyelemzavart

-       segít leküzdeni a hiperaktivitást

-       támogat mások elfogadásában, megértésében, társas alkalmazkodási képességünk javításában

-        önuralom- és önszabályozási képességét fejleszt, megalapozza az önkontrollt

 

Programvezetők:

 

Molnár Éva Kinga pszichológus, pszichoterapeuta

Szabó Csilla relaxációs és szimbólumterapeuta

 

Időpontok: szerda délutánonként február 18 – április 26. között

            15:30 – 16:30 – kisiskolások

17:00 – 18:00 – ötnyolcasok

18:30 – 19:30 – középiskolások

 

Helyszín: Posticum

Jelentkezés: +40 259 431 398 info@posticum.ro

Öt fős létszámon alul nem indítunk csoportot.

 


Jazzterrace 2016 Bende Zsolt Trio

Bende Zsolt started to play the violin in high school in Tirgu Mures, later he changed to the guitar in 1989 he moved to Budapest to study at Postás Musicschool, moved to London in 1993 where he started to be an important part of the Jazzlife in 1996 his studies continued at Berklee collage of Music, Mick Goodrick, John Abercrombie, George Garzone, Charlie Banacos, Hal Crook were some of his teachers, several tours through Europe and America, member of Arnie Somogyi Quartet, played along with Tony Lakatos, Szakcsi-Lakatos Béla, Borbély Mihály, living in Budapest since 2003, tour to England, Austria, Sweden, teaches at Birmingham Conservatoire, member of Neil Yates five countries trio

 

thursday - july 21st, 8pm – he will join us at the Jazzterrace and bring some nice transeuropean guitartunes!

Entry: 15 RON

supported by NKA Hungary and Cseh Tamás Program

thanks for Bodega, supporting the concert with some good drinks!

 


FUVOLA KURZUS

2016 április 8 és április 9 között, Nagyváradon, a Posticum Kulturális Központban, tanároknak szóló pedagógiai fuvola- kurzust tartanak kiemelkedő fuvolaművészek és pedagógusok vezetésével. Barbara Gisler Haase (a Bécsi Zeneakadémia fuvola tanára és a loop- fuvola feltalálója), illetve Mihaela Anica (fuvolaművész és a Wienerflotenwerkstaat fuvola- cég képviselője) tanároknak tartanak intenzív kurzust, bemutatják az új loop- fuvolát, amely egy olyan  hangszer, amin már az 5- 6 éves gyerekek is tudnak játszani, ezenkívül a modern oktatási módszerekről fognak előadásokat tartani . Az előadásokon minden érdeklődő pedagógus résztvehet (Romániából, de külföldről is). > A kurzus szervezői: Dr. Georgiana Iudita Mircescu- a Nagyváradi Zeneművészeti Gimnázium fuvolatanára és Dr. Ariadna Zenaida Mircescu, a Nagyváradi Művészeti Egyetem zenetanszékének fuvolatanára. > >


A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSRŐL MÁSKÉPPEN

Előadó Wanek Ferenc, nyugdíjas egyetemi földtanoktató, Kolozsvárról

A globális felmelegedés napjaink egyik legtöbbet emlegetett közbeszéd- és sajtótémája. A
meteorológusok vetették fel a kérdést, az elmúlt 150 év megfigyelései alapján. Sajnos, a
korábbi történelmi időkre visszamenőleg rendszeres és megbízható írott forrás nincs. A Föld
két sarkának jégtakarójában megőrződött jégrétegek ugyan elég sok mindent elárulnak bolygónk
utolsó néhányezer éves hő-történetéről, de az is időben szűkre szabott adatsor, mert
sérülékenysége, az egymásra rakódott jég nyomása, meg gravitációs mozgása határt szab a
megbízható visszaolvasásnak. A földtörténet más adatokkal is rendelkezik a földi
klímaváltozásokkal kapcsolatban, ráadásul egy összehasonlíthatatlanul nagyobb időre
vonatkozóan. A földtörténet, a földkéreg dinamikája révén egy törvényszerűséget igazol a
földi klíma ingadozásaival kapcsolatban. Ezek összevetését a jelen helyzettel kíséreli meg az
előadás.

 A belépés ingyenes


Iskola másként

A honlap átmeneti üzemzavara miatt a programokhoz kapcsolódó információk nem tekinthetőek meg, ezért szíves elnézésüket kérjük.  Addigis javasoljuk a Posticum facebook oldalán meghirdetett programkínálatunk áttekinését.

https://www.facebook.com/events/168631800172119/

 


Látogatás a nagyváradi várba

Nagyvárad központjában, mégis elrejtve a tekintetek elől. A hajdan európa hírű erődítményt járhatják  körül a látogatók. A jelenleg újászületőben lévő vár annak idején királyok és királynék temetkezőhelye volt. Itt temették el Szent Lászlót , Várad alapítóját, II Andrást , aki az Aranybulát adta ki, Károly Róbert feleségét, Luxemburgi Beatrixot, a német-római császárt , Luxemburgi Zsigmondot, aki egyben magyar és cseh király is volt. Híres még arról, hogy a váradi váron haladt át a középkorban több mint 200 évig (1464-1667) a navigációs térképek szerkesztéshez használt nulladik hosszúsági vonal, azaz a referenci a meridián. Ezt a kiváltságos státuszt Vitéz János püspöknek köszönhette a város.

Jakabffy László építész vezet be a vár történetébe.

tovább

Lucian Ban & Mat Maneri – Transylvanian Concert

Transylvanian Concert Promo


Posticum – Csendben születik az élet

Posticum ujsag reklam Musto Peter


In memoriam Vukán György

2013. május 19-én, Pünkösd vasárnapján szólalt meg utoljára saját előadásában Vukán György „Missa ad Dominum Jesus Christinum” című miséje. A misét a szerző II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmából komponálta, míg a zsoltárszövegeket Anette Lowman amerikai énekesnő írta. Több mint húsz évvel az 1991-es margitszigeti premier után a két szerző idén újra találkozott, ezúttal  Nagyváradon, a Posticum jazzfesztiválján.

Akkor még nem tudtuk, hogy Vukán György ezzel az előadással búcsúzik el tőlünk. Még arról álmodtunk, hogy következő alkalommal a misét már a római Szent Péter téren, a katolikus világ középpontjában mutatják be. Ez lett volna az ő kívánsága is. Pünkösdhétfőn hajnalán, röviddel hazaindulása előtt a Posticum teraszán ezeket a sorokat írta Rómába:

A cél az volt, hogy a magyar - és világ történelmi változásaira reagáljon: valóban eljött az idő, hogy a világ minden népe megbékéljen, ezt jelképezi a „fehér” és „fekete” kórus, illetve narrátor és szóló énekes részvétele, akik a mise Agnus Dei tételében egymás kezét fogva éneklik és táncolják: Miserere nobis et dona nobis pacem. Ezt tartom ma a világ legfontosabb megoldandó problémájának: hogy a népek és emberek egymással megbékéljenek Jézus Krisztusban.

A május 19-i koncert utolsó dalával búcsúzunk a nagyszerű zenésztől és baráttól: Hallelujah, God loves you so! Isten szeret téged!

tovább

Körültekintő

A Posticum szeretné felhívni az érdeklődők figyelmét azokra a rendezvényekre, amelyek legalább részben összhangban állnak az Egyesület szellemiségével és célkitűzéseivel. A programok ilyen jellegű „szűrésével”, értékítéletek közvetlen megfogalmazása nélkül, az igényes szellemi és lelki feltöltődés iránti érzéket szeretnénk felébreszteni napjaink információáradatában.


Felnőttképzés


Állandó programok

 


Kulturális programok


Spirituális programok

Mindannyian embek vagyunk, és az ezzel járó nehézségekre és felelősségre, szenvedésre és nyugtalanságra a különböző tradíciók hasonló válaszokat adnak.

A Posticum, a belső utak, az elmélyülés háza, a tradíciók és céljaik azonosságára helyezi a hangsúlyt, nem a különbözőségükre. A Posticum az ajtó, az elmélyülés ösvényeire nyílik.

A fény a különböző hullámhosszú sugarak összessége. A Posticum, így ad helyet különböző tradíciók képviselőinek, így vállalja fel a különböző tradíciók gyakorlatait.

Az elmélyülés gyakorlatainak segítségével belépnünk a valódi világunk csendjébe, békét találunk, erőt merítünk.

Ez a Posticum spirituális programjainak célja.

A Posticumban az év során a különböző tradíciók neves előadói tartnak majd előadásokat, és elvonulásokat.

 

Gyakorlat mindennap:

Zen

hétfő - szombat: 6.00 - 8.30

hétfő - szombat: 18.00 - 19.30

 

A gyakorlás 25 perces periódusokban történik, érkezni és távozni minden óra 25 perc és 30 perc között, valamint 55 perc és 60 perc között lehetséges.  

Az első alakalom előtt kérjük jelentkezz be, hogy személyesen el tudjuk mondani a helyes gyakorlás módját.

Laudes

vasárnap: 9.00 - 9.30

 

Szentmise

vasárnap: 10.00 - 11.00

 

tovább

Web kiadványok

Bálintfy Béla nyugalmazott plébános prédikációinak zöme a múlt század hatvanas éveinek második felében készült. Ez a korszak a második vatikáni zsinat reformjainak bevezetése, az átalakuló falusi társadalom és a politikai elnyomás ideje Romániában.


Hangfelvételek


Folyóiratok

A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság negyedéves folyóirata. A lap a kultúrát elsősorban nem missziós területnek tekinti, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóságnak, amely az egyházakat legalább oly mértékben kötelezi értékbefogadó nyitottságra, mint értékközvetítésre. A Pannonhalmi Szemlét 2001-ben Pulitzer-díjjal tüntették ki.

tovább

Könyvek

A Posticum Movimentum Iuventutis Egyesület a Pannonhalmi Bencés Apátság könyveinek hivatalos terjesztője. Az erdélyi olvasóknak a kiadó 40%-os árengedményt biztosít, így a Posticumon keresztül kedvezményesen lehet hozzájutni a magyarországi viszonylatban is legigényesebb kiadványok között számon tartott könyvekhez. A kiadványokat a Posticum elérhetőségein lehet megrendelni.

tovább

Terembérlés

tovább

Vendégház

 

HOSTEL***

A Posticum kulturális, ifjúsági és spirituális központ. Nagyváradon, közel a központhoz, kertvárosi övezetben várja a pihenni vágyókat. A vendégházban  egy- és négyágyaságyas szobák állnak a vendégeink rendelkezésére. A 2 ágyas szobákban az ágyak igény szerint összetolhatók franciaágynak, vagy külön is használhatóak. A ház stílusos architektúrájú konferenciateremmel, rendezvényteremmel, hangulatos étteremmel rendelkezik. Kápolnája ökumenikus jellegű. A Posticum alagsorában tibeti-keresztény hangulatot árasztó teaház várja a betérőket. Vendégeink mindig értékelik az épületegyüttes dús növényzetű udvarában kialakított teraszt.

A vendégháztól gyalogszerrel is könnyen megközelíthető a szecessziós városközpont és a többek között Szent László sírját is őrző vár, kissé távolabb pedig a barokk püspöki palota, a római katolikus székesegyház és a Kanonok-sor. A Posticumtól néhány kilométerre terül el a már Janus Pannonius által megénekelt gyógyvízéről híres Felix-fürdő, valamint a Püspök-fürdő (Május 1 fürdő), ahol az Európában egyedülálló tündérrózsa tenyészik.

tovább

Képek

Cupcake ipsum dolor. Sit amet liquorice liquorice powder I love liquorice lemon drops. Soufflé danish macaroon. Sweet roll apple pie I love. Bonbon I love ice cream dessert dragée halvah muffin. Candy gingerbread gummies icing marzipan dessert sugar plum tart I love. Jujubes fruitcake cake cupcake faworki. Tootsie roll wypas macaroon I love pastry fruitcake chupa chups I love. Pudding pie pudding gummi bears. Applicake gingerbread dessert danish danish applicake. Jujubes topping cotton candy cheesecake bear claw I love. Faworki macaroon caramels gummies.


Varga Borbála


Videók

ez meg az

tovább

Hangok


Linkek


Linkek

A Posticum több tematikus honlapot is működtet, amelyek további részletes információkkal szolgálnak a ház programjairól és szolgáltatásairól:

www.posticumhost.ro
- vendégház, étterem, teaház, terembérlések

www.orchestraposticum.eu
- nemzetközi ifjúsági kamarazenekar

www.posticumjazz.ro
- a Jazzland, a jazzterasz, valamint a fesztivál programjai

www.egyhazkutatas.ro
- erdélyi kisebbségi egyházak kutatása

old.posticum.ro
- archívum

Testvérszervezet:

post_ch
-  Posticum Svájci Alapítvány központja a Rajna-parti Oberriet (St. Gallen) község. Együttműködés alapja a Posticum kulturális központ logisztikai és anyagi támogatása.

Intézetek, társaságok, akiknek tevékenységére a Posticum büszkén tekint, és tisztelettel ajánlja programjaikat/szolgáltatásaikat:

www.devaigyerekek.hu
- Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes gondolatai az aktuális problémákról, több mint 2 500 gyermeknek otthont adó szabadidőközpontok, kollégiumok és árvaházak.

www.bences.hu
- Pannonhalmi Bencés Apátság: szerzetesház, iskola, kultúra és turizmus, bor és gyógyteák, és sok más termék.

www.salvator.hu
- Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség csíksomlyói konferencia központja, vendégház.

www.haus-gries.de
- Jálics Ferenc jezsuita atya németországi lelkigyakorlatos háza, "via contemplativa".

www.zazen.hu
- Szaladják István vezette budapesti zen meditációs központ

tovább

Épület

“Imre, én olyan házat tervezek magának, hogyha valaki ide belép, érezze, itt más világ van.” Nagyvárad egykori főépítésze belefáradva a disznófejű kisurakkal folytatott állandó harcba, mindennap engedményeket téve azoknak a beteg lelkeknek, akik önmagukat a szépség ismerőinek hiszik, ezzel a házzal vett elégtételt magának, de búcsút is az élettől. Aki itt szétnéz, lássa meg ezt az embert. 

tovább

Kápolna

Nagy feladatot jelentett a kivitelezőknek a szokatlan épület elkészítése. Ilyen például a kápolna hajótörzset mintázó tetőszerkezete, amely több hónapos munkát igényelt.

„Noé bárkája”, írja róla Zudor János nagyváradi költő: "(De) Merre tovább Noé az emberiségért? ”

tovább

Szobák

A szobák egyedi tervezésű és saját készítésű bútorokkal vannak berendezve.  Az  ívelt, keményfából készült bútorok a budapesti belsőépítész, Mészöly Eszter munkája. Az újonnan épült szárny bútorait a nagyváradi képzőművész-festő Costea Constantin tervezte.A bútorokat a Posticum Don Bosco asztalosműhelye készítette.

tovább

Teaház

Teahouse to the Monk / A szerzetes
tibeti-keresztény hangulat Kőrösi Csoma Sándor szellemében az alagsorban. Teafajták: zöld, fehér, fekete, gyümölcs, gyógynövény, virágteák
A teaházat Gauder Áron tervei alapján festette Costea Constantin ikonfestő, és a Moholy Nagy Iparművészeti Főiskola diákjai Töős Dániel vezetésével. A kivitelezés André Csongor és Gyalai Artúr munkája.

tovább

Étterem

Az 'Étterem a szerzeteshez' a Posticum szellemiségének megfelelően, szerzetesi egyszerűségű biomenüket is kínál, ezen kívül gazdag választékot nyújt a különböző népek konyháiból, valamint a korokon átívelő gasztronómiából válogatva a barokk, renánsz, és a középkori konyha korabeli ételeiből, mindezt egyesítve a modern környezettel.
Az étterem belső koncepcióját Kertész Attila belsőépítész bútortervező készítette, akinek munkái megtalálhatók, Japánban, Vietnámban, és találkozhatunk velük számos magyarországi, budapesti étteremben. A bútorokat Korenyák János asztalosmester készítette.

tovább

Rendezvények

Rendezvények leírás

tovább

Orchestra Posticum

az Orchestra Posticum...

tovább

Posticumhost


Meditáció

"Ha sikerül a keresztény misztikát új életre kelteni, akkor ez nemcsak az egyház, de az egész nyugati civilizáció gyökeres megújulásához vezethet.”
H. M. Enomiya-Lassalle (1898-1990) német jezsuita szerzetes, aki évtizedeken át működött Japánban és Európában, mint misszionárius, zen mester és vallásfilozófus.

tovább

Világi kolostor

A csend jótékony, olykor kifejezetten gyógyító hatását, többé-kevésbé mindenki megtapasztalta már életében, zaklatott, zörejjel-zajjal átszőtt világunkban pedig egyre többen igénylik. Az egyéni és társadalmi körölmények azonban ma nem kedveznek a csend kultúrájának tudatos kialakításához ...

tovább

Világethosz

„Nincs esélyünk a fennmaradásra világethosz nélkül. Nincs világbéke vallásbéke nélkül. Nincs vallásbéke a vallások dialógusa nélkül” – írja Hans Küng „Világvallások etikája” című, magyarul is olvasható, programadó könyvének bevezető soraiban. A svájci teológus által 1995-ben létrehozott Világethosz Alapítvány a világvallások közös ethoszának kidolgozását tűzte ki célul és a vallások közti megegyezés elősegítésére törekszik értékeket érintő kérdésekben.

tovább

Szabad idő – Vakáció másképp Niklaus Brantschen SJ zen mesterrel

 

 

 

 

 Posticum, 2018. augusztus 28. – szeptember 2.

 Két asszony beszélget egymással:

„Mit csinál a fiad?” – kérdezi az egyik.

„Tanul. És a tied?”

„Meditál” – válaszol az első.

„Mi az a meditálás?” – kérdez vissza a másik.

„Azt én sem tudom, de minden esetre jobb, mint üldögélni és semmit sem csinálni.”

 (Niklaus Brantschen: Zwischen den welten daheim. Patmos 2017)

 Thomas Merton szerint a szemlélődés ott kezdődik, ahol az ember teljesen maga mögött tudja hagyni aktivitását, tevékenységét. Aki nem tud pihenni, semmit tenni, az szemlélődni, sőt hatékonyan tevékenykedni sem képes – mondja Merton. Ma ott tartunk, hogy teendőink vakáció alatt sem hagynak nyugodni. Megdöbbentő adat Magyarországról: a munkavállalók mintegy 80 százaléka használja szabadsága egy részét elmaradozott munkahelyi ügyei pótlására.

 Teljesítményorientált és túlterhelt világunkban a Posticum másfajta vakációt kínál: vakációt Niklaus Brantschen jezsuita atyával, zen mesterrel, aki ezúttal legelső sorban nem meditálni, hanem létezni, pihenni és feltöltődni tanít minket. Szeretettel hívunk mindenkit, aki a mesterrel egy levegőt lélegezve, kirándulás és úszás, teázás, beszélgetés és meditáció közepette szeretne regenerálódni, újratöltődni és közben ellesni valamit abból, hogyan alakítja át a spiritualitás szabadidő kultúránkat, a lélekkel áthatott szabadidő pedig életünket.

 

Üldögélni és semmit sem csinálni, játszani, mozogni, a jelenben lenni együtt, egymással és egymásért... visszatalálni az (egyen)súlyponthoz, amely segít újra érezni energiáinkat és visszadani az értelmet mindennapjainknak... Tanuljunk „csak létezni, csak úgy, csak azért” Niklaus Brantschennel!

Árak:

Szállással, szobákban: 110 lej/fő/nap: szállás 2, 3, 4 ágyas szobákban + reggeli, ebéd, vacsora

Szállás nélkül (csak étkezés, egységárban megadva): ebéd 23 lej; vacsora: 17 lej*

SZÁLLÁST CSAK a június 10-ig jelentkező résztvevőknek tudunk garantálni!

*Áraink 40 %-os kedvezményt tartalmaznak.

 


Bencés kiadványok

Bencés kiadványok

tovább

Saját kiadványok

A Posticum saját maga is ad ki könyveket...

tovább

Csend-gyakorlatok gyerekeknek

Ahogy a gyerekeket is rászoktatjuk a zajra, úgy kellene őket ránevelnünk a csendre is" – (Kolozsváry Judit szakpszichológus, ELTE). A nyugati jóléti társadalmakból fokozatosan kiveszett a csendnek az a kultúrája, ami Keleten még ma is a mindennapok része, ráadásul már gyerekkortól.
A Posticum ebben az évben a keresztény lelkiségi programok mellett a keleti zen meditációt választotta napi elmélyülési gyakorlatának. A felnőtteknek szóló meditációk mellett minden szombaton a gyerekek is különböző technikákat, gyakorlatokat sajátíthatnak el, ami a csend iránti igényüket is jobban felébresztheti, csökkentheti az agresszivitást, az ingerlékenységet és elvezethet arra a tapasztalatra, amit Loyolai szent Ignác, a jezsuita rend alapítója, így fogalmazott meg: „Nem a sok tudástól lakik jól és válik elégedetté a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli".

Az elcsendesedést, a belső összeszedettséget és a szellemi/lelki érzékenységet előmozdító gyakorlatokba lehet betekintést nyerni.

szombat: 17.00 - 18.00

tovább

Zen meditáció

tovább

Szentmise

Minden vasárnap 10.00 a Posticum kápolnájában

tovább

Laudes

Minden vasárnap 9.00 a Posticum kápolnájában

tovább

tovább

Codex Calixtinux

A Codex Calixtinus ....

tovább

Előadások

Niklaus Brantschen jezsuita szerzetes beszél a zenről és a kereszténységről.

az interjú német nyelvű


Zenei videók

A Posticum eseményein és az itt előadó zenészekről készült videók


Hangulatképek a Posticum életéből


Feldmár András előadása

Feldmár András szokatlan és határokat feszegető előadást tartott.

tovább

Balázs Elemér Group - David Boato 2012 11 17

Nagy sikerű koncertet adott a Jazzlandben.

tovább

Pannonhalmi Szemle

A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság évnegyedes folyóirata, amely érdeklődési körének sokszínűségével és kulturális nyitottságával elődjének tekinti az 1926 és 1944 közötti „régi” Pannonhalmi Szemlét.

Amikor azonban 1993 tavaszán elindult a lap új folyama, az alapító célja nem az volt, hogy a hagyományos értelemben vett „felekezeti” lapok számát gyarapítsa, hanem a párbeszédnek olyan lehetőségét kívánta felkínálni, amely – a II. vatikáni zsinat sugallatának megfelelően – a kultúrát elsősorban nem missziós területnek tekinti, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóságnak, amely az egyházakat legalább oly mértékben kötelezi értékbefogadó nyitottságra, mint értékközvetítésre. Ezért a Pannonhalmi Szemle olyan sajátos feladatot vállalt magára, amely (éppen azáltal, hogy ezeken a mára egyre nehezebben áthágható határokon kíván felülemelkedni) mind az egyházi, mind a kulturális kiadványok között sajátos helyet jelöl ki számára. A humán értékek (elsősorban filozófia, teológia, művészetelmélet és -történet, pszichológia, zene és pedagógia) befogadására nyitott értelmiség tagjainak békés és valódi párbeszédét kívánja tehát szolgálni a napi politikát meghaladó kontextusban.

tovább

A Szív

Jezsuita lelkiségi és kulturális folyóirat fennállásának 100 éves jubileumára készülve kereste meg egyesületünket, hogy a havilap erdélyi terjesztője legyen .

A Szív lelkiségi és kulturális folyóirat az egyik legrégebbi folyamatosan megjelenő magyar nyelvű sajtótermék. 1915-ben alapították. A lap tulajdonosa hivatalos nevén aJézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, közhasználatban a jezsuita rend, a katolikus egyház legnépesebb szerzetesrendje

A Szív kezdetben hetilapként jelent meg. Fénykorában meghaladta a kétszáz-ezres példányszámot. 1950-ben Magyarországon betiltották, majd néhány hónapos fennakadás után a világban szétszóródott magyarság lelkiségi és kulturális folyóiratává vált.
Székhelye a kanadai Torontó volt. A rendszerváltozás óta (1990) újra Budapesten jelenik meg.

tovább

Rendezvények

Szeretettel várjuk az érdeklődőket a Posticum felújított rendezvénytermébe!

https://www.youtube.com/watch?v=lBh5MxDZTCo

 

 


In memoriam Rácz László

Kedves Barátaink!
A Posticum lelkésze, Rácz László szeptember 26-án lelkét visszaadta Teremtőjének és élete meghatározó jelmondatának szavait immár teljes mélységében megtapasztalhatja: „Többé válni ennyit jelent: még jobban egyesülni” (Teilhard de Chardin).

Városi remetéhez illően jól tudta, hogy ahol az összes szó túl kevés lenne, ott minden szó túl sok. Végakarata, hogy búcsúztatásában a csendes hallgatás legyen meghatározó. Nem prédikációt, beszédeket, inkább a lélek mélyéről fakadó, egyszerű, személyes, néma búcsúzást kívánt.
A szertatást ezért kérésének megfelelően állítottuk össze és kérjük a résztvevőket szándékának tiszteletben tartására.

Október 9-én, csütörtökön 18 órakor ravatalozás a Posticum kápolnájában, utána német, illetve latin nyelvű szentmise, melyet Amédée Graab nyug. churi (Svájc) püspök celebrál.

Szentmise után csendes éjszakai virrasztás másnap 11 óráig a Posticum kápolnájában (lehetőség a személyes búcsúvételre).

Október 10-én, pénteken 12 órakor temetési szertartatás és gyászmise a Szent László templomban, melyet Exc. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutat be.

Hamvait a szűk családi és baráti kör helyezi örök nyugalmora.

A résztvevőktől koszorú helyett egyetlen szál virágot vagy imádságot kérünk.
A gyászszertartás után a távolról érkezőket a Posticum szeretettel várja agapéra.


Keresztény

A szemlélődő imádság közvetlen, egyszerű és spontán kapcsolat az Istennel. Nem cselekedetekkel, vallásos szövegek imádkozásával, hanem teljes önátadásban, magával a létezésünkkel szogáljuk és dícsérjük Istent. Jézus azt mondta: Isten országa tibennetek van. Ezt a bennünk jelenlévő országot keressük. A Szentírásból az eszünkkel tudjuk, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára termtett minket, de ezt a valóságot nem érezzük és nem éljük. Hogy ezt megtapasztaljuk, a csendbe megyünk. A csendben hagyjuk, hogy minden lényegtelen lehulljon, s ezáltal a lényeges felragyoghasson. 

Jálics Ferenc jezsuita atya tanítványa, Tariska Eszter vezetésével, kéthetente a Posticum kápolnájában szemlélődő lelkigyakorlatot tartunk.

Minden hónap második és negyedik hetén:
pénteken, 18.00 - 20.00 óra között

tovább

Zen

A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása

“A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs,és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,sőt a súly éppen az életrendre esik.A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,mert amit tanít az éppen a minél tágasabb és minél szabadabb.” Hamvas Béla

„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.”

2013 programja, kezdőknek és haladóknak, bentlakással vagy bentlakás nélkül. Az egyénre szabott gyakorlat vezetője Szaladják István. Bővebb információ: info@posticum.ro

hétfő: 19.00 - 20.30
kedd: 07.00 - 08.30
kedd: 19.00 - 20.30
szerda: 07.00 - 08.30

A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.

tovább

Meghívottaink

Mindannyian embek vagyunk, és az ezzel járó nehézségekre és felelősségre, szenvedésre és nyugtalanságra a különböző tradíciók hasonló válaszokat adnak.
A Posticum, a belső utak, az elmélyülés háza, a tradíciók és céljaik azonosságára helyezi a hangsúlyt, nem a különbözőségükre. A Posticum az ajtó, az elmélyülés ösvényeire nyílik.
Az elmélyülés gyakorlatainak segítségével belépnünk a valódi világunk csendjébe, békét találunk, erőt merítünk.
A Posticumban a különböző tradíciók neves előadói tartnak előadásokat, és elvonulásokat.
 

tovább

Ajánlott irodalom

A könyvek a Posticum recepcióján kölcsönözhetőek. Segítséget nyújtanak a szemlélődő gyakorlatok elsajátításához, a szemlélődés, a zen meditáció és az Egység lényegének megértéséhez.

tovább

Orhestra POSTICUM Iuventutis Internationalis koncertfelvételei:

"A bábeli zűrzavart látva Isten megsajnálta az emberiséget
és egy közös nyelvet adott nekik, a zenét."
Fürst János, magyar karmester

A nagyváradi Posticum teraszán magyar és román fiatalok – egymás nyelvét nem beszélve – jelekkel próbálják megértetni magukat; nyíltságot, tiszteletet, és érdeklődést sugároznak egymás felé. Érzik, tudják: van bennük valami közös, amit szavakkal talán akkor sem tudnának megfogalmazni, ha értenék egymás nyelvét.

Szegedi és nagyváradi diákoknak ebből a tapasztalatából született a gondolat, hogy a zene közös nyelvét felhasználva Európa többi szegletében is átélhetővé váljon ez a felszabadító élmény.

2009-ben – amikor a zenei világ G. F. Händel halálának 250. és J. Haydn halálának 200. évfordulójára emlékezett – a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolája és anagyváradi Posticum Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület létrehozta az első közös nemzetközi ifjúsági zenekart. Kulturális és vallási korlátokon, történelmi beidegződéseken és évszázados sérelmeken túllépve, a mindennapokban tapasztalt ellenségeskedéssel és széthúzással szemben a zenekar létével és koncertjeivel bizonyítja, hogy a bábeli zűrzavarban van egy közös nyelv, amin képesek vagyunk egymással kommunikálni, a zene.

www.orchestraposticum.eu

tovább

Szent István király intelmei Imre herceghez

Medgyesfalvi Sándor színművész és Balázs Elemér dzsesszzenész előadásában

Posticum Movimentum Iuventutis Christianae, Nagyvárad, 2010.

Ár: 10 RON

Egy évtizedes fennállását a Posticum jubileumi évvel ünnepelte (2009-2010), amely csúcspontját a májusban rendezett születésnapi programsorozattal érte el, záróakkordját pedig a november 5-én megjelenő hangfelvétel jelenti. Egy évvel ezelőtt Szent Imre herceg napján az intézet kápolnájában Medgyesfalvi Sándor színművész és Balázs Elemér dzsesszzenész meghitt hangulatú előadás keretében mutatták be a magyar vallásos és politika irodalom ezen ékességét az összegyűlt érdeklődőknek. A program ötletét az István király által alapított pannonhalmi bencés monostor szolgáltatta, ahol augusztus 20-a előestéjén a középkori bazilikában egy színész és egy improvizatív zenész kíséretében előadják az Intelmek teljes szövegét. A Posticumban a tavalyi évben rendezett eseményről hangfelvétel készült, ami most CD formában is elérhetővé válik, hogy minél több emberhez juthasson el első királyunk e meglepően személyes hangú, vallomásokkal teli tanítása.

tovább

Macskadomb: Trifán László dalok Tóth Ágnes verseire

Tóth Ágnes: „A CD-n 11 gyermekversem szerepel. Ezek a versek Virág unokám és az engem körülvevő gyerekek gondolatai, kérdései, véleményei az őket körülölelő világról: az emberekről, állatokról, tárgyakról, a természetről, hétköznapokról és ünnepekről, a jó és a rossz fogalmáról. A címadó dal szövege Nagyvárad legkedveltebb dombját, a Macskadombot mutatja be gyermekszemmel. A versikék tükrözik a magyar nyelv játékosságát, sokszínűségét és szépségét, ugyanakkor nevelő jellegűek. Trifán László ráérzett a versek üzenetére, játékosságára és olyan dallamokba öltöztette őket, amelyek pontosan rájuk illenek, magával ragadják a hallgatóságot és magasabb szintre emelik a verset. Ez a CD a költészet és a zene játékos találkozását őrzi, mely képes hallgatóját megnevettetni, a szürke hétköznapokat színessé tenni és a képzeletet magasra röpíteni.”

Ár: 30 RON

tovább

Make Your Life Better - Báder Olivér

Posticum Movimentum Iuventutis Christianae, Nagyvárad, 2010.

Ár: 40 RON

Báder Olivér: Tedd szebbé az életet

Make Your Life Better (2010) című albuma kapcsán beszélgettünk a váradi dzsesszgitárossal, Báder Olivérrel

 

tovább

Zene nélkül nem létezik semmi

A Posticum gyermekkarának és ifjúsági kórusának legszebb felvételei.

Posticum Movimentum Iuventutis Christianae, Nagyvárad, 2005.

Ár: 15 RON

A Posticum gyermekkórusa 2000. novemberében alakult Szabó Mária nagyváradi énektanárnő kezdeményezésére és irányításával. A kezdetben ötven tagú kórus létszáma folyamatosan bővült, és hamarosan már két különálló énekkart alkotott: a gyermekkórusban 9 - 13 éves, míg az ifjúsági kórusban 14 - 17 éves nagyváradi gyerekek illetve fiatalok énekeltek. A gyermekkórus vezetője Szabó Mária, az ifjúsági kórusé Pop Annamária énektanárnő volt.

tovább

Zudor János verses blogja

Zudor János 1954-ben született Nagyváradon. 1983-ban végezte el a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-francia szakát. 1987-ig tanárként dolgozott, de volt a nagyváradi vegyi üzem, a Sinteza alkalmazottja is, aztán pedig újságíróként tevékenykedett. 1993 óta betegnyugdíjas.

tovább

Bálintfy Béla prédikációi

Bálintfy Béla nyugalmazott plébános prédikációinak zöme a múlt század hatvanas éveinek második felében készült. Ez a korszak a második vatikáni zsinat reformjainak bevezetése, az átalakuló falusi társadalom és a politikai elnyomás ideje Romániában.

tovább

Anselm Grün bencés szerzetes

P. Dr. theol. Aselm Grün OSB 1945. január 14-én született Bajorországban. 19 évesen lépett be a münsterschawarzachi bencés apátságba, melynek jelenleg házgondnoka. Itt ismerkedett meg a Szent Benedek Regulájában gyökerező vezetés művészetével, majd a 70es években újra felfedezte a sivatagi atyák tanítását és ezek rendkívüli jelentőségét a modern pszichológia felismeréseinek alkalmazásban a lelkiélet területén. Előadásaiban és könyveiben korunk emberének kérdéseire és szükségleteire ad időszerű válaszokat. Keresett tanácsadó, lelkivezető, napjaink egyik legismertebb és legolvasottabb lelkiségi írója. Több száz könyve jelent meg, melyeket több mint 30 nyelvre fordítottak le és több mint 3 millió példányban adtak el világszerte. „Amselm Grün műveinek legfontosabb forrásvidéke a korai szerzetesség spirituális tapasztalata és gyakorlata, könyveiben ezt értelmezi és magyarázza a mai ember tapasztalatainak és kérdéseinek szempontjából. Elmélyülten tanulmányozta Carl Gustav Jung és a modern pszichológia felismeréseit, de foglalkozott az ázsiai meditációs technikák elsajátításával is” – olvasható a Bencés Kiadó honlapján, mely a szerző műveinek legjelentősebb magyar kiadója

tovább

Frater Thomas Keating trappista szerzetes

Fr. Thomas Keating, O.C.S.O. (born 1923) is a Trappist monk (Order of Cistercians of the Strict Observance) and priest, known as one of architects of the Centering Prayer, a contemporary method of contemplative prayer, that emerged from St. Joseph's Abbey, Spencer, Massachusetts, in 1975. He was born in New York City, and attended Deerfield Academy, Yale University, and Fordham University, graduating in December 1943. He is a founder of the Centering Prayer movement and of Contemplative Outreach, Ltd.

tovább

Tenzin Wangyal Rinpoche

Tenzin Wangyal Rinpoche (Tib. o thog bstan 'dzin dbang rgyal) is a teacher (lama) of the Bon Tibetan religious tradition. He is founder and director of the Ligmincha Institute and several centers named Chamma Ling, organizations dedicated to the study and practice of the teachings of the Bon tradition.

Tenzin Wangyal's parents fled the Chinese invasion of Tibet and later, in 1961, he was born in Amritsar, India. At the age of thirteen, he began dzogchen training from both Buddhist and Bon teachers. He began an eleven year traditional course of instruction at Bonpo Monastic Center and in 1986 attained the degree of Geshe, the highest academic degree of traditional Tibetan culture. That same year, Tenzin Wangyal began employment at the Library of Tibetan Works and Archives in Dharamsala, India.

In 1988 he began to teach in Italy at the invitation of Chögyal Namkhai Norbu. In 1991, he was awarded a Rockefeller Fellowship at Rice University in Houston, Texas. A second Rockefeller Fellowship followed in 1993.Tenzin Wangyal has chosen to stay in the United States and teach ancient Bon traditions to Western students.

Tenzin Wangyal has an interest in the interpretation, control and application of dreams and has written fairly extensively on lucid dreaming and dream yoga as well as Dzogchen in Bon tradition.

tovább

Lama Thubten Yeshe

Thubten Yeshe (1935–1984) was a Tibetan lama who, while exiled in Nepal, co-founded Kopan Monastery (1969) and the Foundation for the Preservation of the Mahayana Tradition (1975). He followed the Gelugpa tradition, and was considered unconventional in his teaching style.

 Lama Yeshe was born near the Tibetan town of Tolung Dechen, but was sent to Sera Monastery in Lhasa at the age of six. He received full ordination at the age of 28 from Kyabje Ling Rinpoche. Jeffrey Paine reports that Lama Yeshe deliberately refused the geshe degree, despite having studied for it:

Many years later, when pressed why he had shunned this prestigious degree, he would laugh: "And be Geshe Yeshe?"

Sera Monastery did award him an honorary geshe degree in the early 80s. He also used to joke that he was a Tibetan hippie: "I dropped out!"

tovább

Acsan Szumedho

Az Ácsán Cshá alapította thai théravádin erdei szerzetesi vonal szerzetese több mint harminc éve. 1949-ben született Londonban, és 1975-ben Thaiföldön ismerkedett meg a buddhista meditáció gyakorlatával. Szinte azonnal a szerzetesi életet választotta, novícius, majd néhány hónappal később, 1976 márciusában szerzetes lett

1978-ban visszatért Nagy-Britanniába, és Ácsán Szumédhó felügyelete alatt folytatta a gyakorlást. Azóta három kolostor (Csittavivéka, Aruna Ratanagiri és Amáravatí) létrehozásában is segédkezett, hosszabb ideje az angliai Csittavivéka kolostor apátja. A tiszteletreméltó Ácsán Szucsittó kiváló meditációs mester és tanító, a Buddhapada Alapítvány kiadásában 2007-ben magyarul is megjelent Buddhista meditáció című könyv szerzője.

tovább

Jan Boswijk

Jan Boswijk, A Béke Igaz Közvetítője (1944-) pszichológus, pszichoterapeuta, a Hollandiában működő Boswijk Intézet alapítója (www.centrumboswijk.nl). 1998 óta tagja a Kölcsönös Létezés Buddhista Rendjének (Buddhist Order of Interbeing), Thich Nhat Hanh zen mester 2004-ben avatta dharma tanítóvá. Elsősorban Hollandiában, Belgiumban és Németországban tartott programokon és elvonulásokon tanít, osztja meg a dharma tanításokat. Különleges kapcsolatot ápol Magyarországgal, ahol évente kétszer buddhista elvonulást vezet.

tovább

MMXV

Tevékenységi beszámoló.

Eredménykimutatás. Pénzügyi mérleg.


MMXIII

Tevékenységi beszámoló.

Eredménykimutatás. Pénzügyi mérleg.


MMXII

Tevékenységi beszámoló.

Eredménykimutatás. Pénzügyi mérleg.


MMXI

Tevékenységi beszámoló.


Programok rövid összefoglalója. Eredménykimutatás. Pénzügyi mérleg.


MMX

Tevékenységi beszámoló.


Programok rövid összefoglalója. Eredménykimutatás. Pénzügyi mérleg.


MMV

Fennállásának elmúlt öt évében egyszer sem változott meg olyan mértékben a Posticum élete, mint idén. Az eszmék világa, melybe oly erős hitet vetettünk, hogy megépülhetett a Posticum, a mindennapokban a romániai valósággal szembesült.

Azt gondoltuk: lehetséges lesz az, hogy a kulturális programokat és a Posticum épületét a szervezet mögött álló cég bevételeiből tartsuk fenn. Azt gondoltuk: nem kell adományozókra és kétes eredményű pályázatokra hagyatkozunk, hanem abból élhetünk, amit önmagunk termelünk meg. Azt gondoltuk: önállóak leszünk, és büszkén vállalhatunk fel minden értéket, melyet vallunk.

tovább

MMIV

Amennyiben lehet arról beszélni, hogy egy szervezetnek saját léte van, úgy ezek az események jelentik a Posticum élettörténetét. Ez pedig csak a legritkább esetekben egyezik azokéval, akik ebben a szervezetben dolgoznak - a kezdetekben inkább, ma már egyre kevésbé. A nagy történet mellett, amely a Posticumról szól, az őt alkotó embereknek mind saját sorsuk van, mely időnként elválik tőle. Az elmúlt évben búcsút vettünk néhány embertől, aki korábban mind hozzászóltak, hozzátettek ehhez a történethez. Némelyikük olyan fejezeteket szőtt bele, mely nélkül ma csupán értelmetlen és zagyva mellébeszélés lenne mindaz, amit korábban tettünk. Mások pedig egy-egy cselekményszálat vettek fel és próbálták felgombolyítani, s mikor már túlságosan belegabalyodtak, kénytelenek voltunk elvágni. Megint mások pedig nemrég csatlakoztak hozzánk, hogy újabb cselekményekkel gazdagítsák a Posticumot.

tovább

MMIII

Advent előestéjén íródott ez a levél. Karácsonyi üdvözlethez kicsit korai, és a év végi összegzés ideje sem jött el. Szeretnénk azonban, ha levelünk a felkészülés időszakában érkezne meg Önhöz, és ebben a hangulatban idézné fel a hozzánk fűződő kapcsolatát és gondolatait.

Magunkon érezzük ugyanis valamennyi barátunk tekintetét: azokét, akik az egy évvel ezelőtti üdvözletünk óta nem hallottak rólunk, és azokét is, akiket naponta újra látunk. A Posticumot nem kizárólag a benne dolgozók vagy az egyesület tagjai jelentik, hanem mindenki, aki valaha megfordult benne, vagy aki látatlanul is bizalmával tüntette ki.

tovább

MMII

Idén sokat gondolkoztunk azon, hogy ne váltsuk ki a levélírást egy mutatós üdvözlőlappal, esetleg az épületről készült grafikával, melynek hátoldalára jegyezhetnénk jókívánságainkat. Hiszen a Karácsonyhoz képzeletünkben színek, látvány társul, de legkevésbé sem egy szavakkal teleírt lap.

Amikor üdvözlőlapot írunk, külön - külön gondolunk minden címzettre. Ez a levél azonban egyszerre kell szóljonk mindenkihez, akinek elküldjük. Végülis ez a fő indoka annak, hogy mellette döntöttünk. Az elmúlt évben igyekeztünk úgy átfogalmazni tevékenységeinket, hogy egyetlen lehetséges érdeklődőt se zárjunk ki belőlük.

tovább

MMI

Mint ahogy egy ember, úgy egy szervezet életében is a fejlődésnek különböző fokai vannak. A születést követően a gyermek legnagyobb erőfeszítése arra irányul, hogy önmagát, saját testét ismerje meg. Ahogy telik az idő, és elmúlik egy éves, kezdi felfedezni, hogy rajta, testének hajlékán kívül is létezik világ, melyhez számtalan szállal kötődik.

Eképpen egyesületünk életében is elérkezett az az időszak, amikor elszakadunk önmagunk szemlélésétől. Ez nem tűnik nehéznek, mégis csak idővel tudtuk megtenni. A szervezet teste a Posticum ifjúsági és kulturális ház, mely tudatosan jelként épült fel. Vannak olyan gondolatok, melyek leírva vagy kimondva közhelyek, de megjelenítve - képben vagy tárgyban testet öltve - újszerűek, és mindenki elfogadja őket. Néha ezek a megjelenítések a megvilágosodás erejével hatnak. A "haladás", "kultúra", "tudás", "együttműködés" mind közérthető fogalmak, de látni, benne járni, átérezni őket igazi élményt ad. Reméljük, hogy az épület nem csak nekünk, benne dolgozóknak juttatja eszébe ezeket a fogalmakat, hanem mindenkinek, aki valaha is látta.

tovább

MM

Advent első vasárnapjával keresztény egyházunk fennállásának harmadik évezredébe lépett. Ez idő alatt megszületett, megerősödött, uralkodott, szétszakadt és ismertté vált ez a vallás. Miközben növekedett, egy új kultúrát is teremtett maga köré. Ez a kultúra mára már az egész világon elterjedt, és többé vagy kevésbé áthat minden társadalmat. A kereszt nem a gonosztevők szégyenletes büntetésének szimbóluma maradt, hanem a világ haladásának irányt mutató árbóc lett.

A keresztény kultúra nem mindenhol jelenik meg hasonló módon. Ahol az emberek nem elég bölcsek, nem felelősségvállalók, s önmaguk boldogulását mások kudarcában látják, csak nyomor terem. Hiába Európa második legvallásosabb népe, Románia lakossága most ismét a vallásellenes kommunista államrend egy funkcionáriusát választja elnökévé.

tovább

Keresztény szemlélődő gyakorlat

 A szemlélődő imádság közvetlen, egyszerű és spontán kapcsolat az Istennel. Nem cselekedetekkel, vallásos szövegek imádkozásával, hanem teljes önátadásban, magával a létezésünkkel szogáljuk és dícsérjük Istent. Jézus azt mondta: Isten országa tibennetek van. Ezt a bennünk jelenlévő országot keressük. A Szentírásból az eszünkkel tudjuk, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára termtett minket, de ezt a valóságot nem érezzük és nem éljük. Hogy ezt megtapasztaljuk, a csendbe megyünk. A csendben hagyjuk, hogy minden lényegtelen lehulljon, s ezáltal a lényeges felragyoghasson. 

Minden pénteken Jálics Ferenc jezsuita atya szemlélődő lelkigyakorlata a Posticum kápolnájában 18.00 - 19.00- ig. A gyakorlatot vezeti Tariska Eszter.

tovább

Jálics Ferenc

Jálics Ferenc (Budapest, 1927) magyar jezsuita szerzetes, teológus, egyetemi tanár, a kontemplatív imamód egyik legjelentősebb ma élő mestere.

9 testvérével együtt, szülei gyáli birtokán nevelkedett. Apja kívánságára viszonylag korán katonai pályára lépett. Hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt. A második világháború végét Németországban élte meg. Életének egyik meghatározó alapélménye volt Nürnberg bombázása, melyet egy pincében vészelt át. 1946-ban tért haza Magyarországra. Leérettségizett és belépett a jezsuita rendbe. Két év múlva el kellett hagynia az országot.

1950-1950-ben a München melletti Pullachban nyelveket és irodalmat tanult. Diplomáját Leuveni Katolikus Egyetemen (Belgium) szerezte meg filozófiából 1954-ben, majd a jezsuiták dél-belgiumi gimnáziumában, Monsban végzett kétéves gyakorlatot.

1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva pedig Argentínába küldte. Itt teológiát tanult, majd 1959-ben pappá szentelték. Ezután az argentínai Córdobában töltött egy évet, majd a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított dogmatikát és fundamentális teológiát. 1963-tól ugyanott a jezsuita növendékek lelkivezetője, és ebben az időben kezd lelkigyakorlatokat is adni. 1966-ban szerzett teológiai doktorátust. Ettől kezdve professzorként tanított a salvadori egyetemen és a Buenos Aires-i katolikus egyetemen. Dél-Amerikában, spanyolul írja első könyveit (Testvéreink hite, Tanuljunk imádkozni, Fejlődik a hitünk)

A 70-es évek elején két rendtársával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét a szegényekkel. 1976 májusában egy szélsőjobboldali katonai egység elrabolta és ismeretlen helyre hurcolta. Öt hónapon át tartották fogva, ismeretlen helyen, összekötözött végtagokkal és bekötött szemmel. Életének ez volt a másik alapélménye. Utólag kiderült, hogy az elhurcolt 6000 emberből csak ő és jezsuita társa maradt életben.

1977-ben az Egyesült Államokban folytatta írói tevékenységét. 1978 óta Griesben (Németország) él, ahol folyamatosan ad lelkigyakorlatokat, évente közel félezer ember számára. 15 év lelkigyakorlatainak tapasztalatát írta meg a Szemlélődő lelkigyakorlat c. könyvében.

Módszere alapján ma már 13 lelkigyakorlatos házban tartanak lelkigyakorlatokat: Németországban, Svájcban, Ausztriában, Magyarországon és Erdélyben. Nyaranta hazalátogat, és Dobogókőn[1], Tahitótfalun[2], valamint Püspökszentlászlón tart kontemplációs lelkigyakorlatokat.

tovább

Tariska Eszter

A Debreceni Csokonai Színház és a Kodály Kórus énekese volt 25 évig, és a világot járó művészek kemény, életét élte. Férje halála után több misztikus élmény hatására  világi foglalkozását görögkatlikus szerzetes nővér lett Máriapócson.
 Ezzel egy időben ismerte meg Jálics Ferencet és szemlélődő lelkigyakorlatát. Évente többször vonult remeteségbe és naponta több órát meditált. A Máriapócson eltöltött 6 év alatt megértette, hogy különös hivatása van, melyet a kolostor falai között nem élhet meg.  Kisfogadalmának lejártakor újabb fogaalmatt nem vett föl. 2008 óta egyedül él Debrecenben. Hivatásának a szemlélődő imát tekinti. Hetente 2 délutánt tölt  haldoklókat kísérve a Szt. Erzsébet Otthon hos-pice osztályán. 4 éve vezeti a Megtestesülés plébánia szemlélődő imacsoportját. Kérésre személyesen vezetett lelkigyakorlatokat ad.
 Jálics Ferenccel - a mester tanítványaként - eddig 6 lelkigyakorlatot adott. A magyarszéki Kármelita kolostorban adta 1. önálló lelkigyakorlatát.  

tovább

Szubjektív kordokumentumok egy keresztény kulturális és ifjúsági központ életéből - Bruncsák István

1994 - 2012: Ad multos annos!

1994-es születésekor az Ünnepelt Keresztény Ifjúsági Mozgalomként (KIM) jött világra, de a keresztségben már a Posticum nevet kapta és a 2000-ik jubileumi évben történt megnyitása óta ezen a néven ismerik Nagyváradon. Nagykorúsága küszöbén, mintegy tizennyolcadik születésnapi ajándékként, ezt az emlékkönyvet nyújtjuk át – a Posticumról a Posticumnak – mindazok nevében, akik az elmúlt közel két évtized alatt figyelemmel kísérték, támogatták, vagy egyszerűen vendégként, látogatóként fordultak meg a Házban.

Egykoron (még az elektronikus sajtó elterjedése előtti időkben) a szülők gyakran félrerakták és megőrizték a gyermekük születésekor megjelent napilapokat, újságokat, hogy felnőve megmutathassák majd, milyen is volt a világ születése idején és mennyi minden változott azóta. A Posticum munkatársai is hasonló megfontolásból gyűjtögették a saját „gyermekükről” megjelent cikkeket, emlékeket, s most ezekből szemezgetve adjunk közre a számunkra legkedvesebbeket – remélve, hogy e kis mozaikdarabkákból hiteles képet kaphatnak az elmúlt évekről. Ahogy a szülők többsége részrehajló gyermekével szemben, úgy mi is, ezért is adtuk alcímként e válogatásnak a „szubjektív kordokumentumok” megnevezést. Nem mintha a valóság meghamisításáról lenne szó, egyszerűen csak jelezni szeretnénk, hogy nem a szigorú tudományosság ismérveként elvárt értékítéletektől való mentesség mentén kidolgozott tanulmányok gyűjteményéről van szó. Az összeállítás olyan, mint az élet: vidám, szeszélyes, sokszínű, a maga mélységeivel és magasságaival együtt, s ilyen értelemben – az őszinteség és hitelesség tekintetében – szubjektív, személyes.

Ár: 22 Ron

tovább

Zudor János, A rusnya valcer

Új Forrás Könyvek – Tata – Posticum – Nagyvárad 2012
Szerkesztette Selyem Zsuzsa

József Attila korában még érdemes volt írni, hogy „Ne légy szeles. /
Bár a munkádon más keres – / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen”. A költészet azóta vagy cinikusabb, bravúrosabb, individualistább, felnőttesebb lett – vagy keresvén a közös nyelvet maga is szétesővé, szétszikrázóvá válik (és más megoldások is vannak, jóllehet olyanokat nem ismerek).

Ár: 22 Ron

tovább

Zudor János, Jónás és mérték

Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Erdélyi Helikon Kiadó, Kolozsvár 2010 (A kötet anyagát a Posticum gyűjtötte össze és adta át a kiadónak. A verseket válogatta: Szálinger Balázs).

A nyolcvanas évek erdélyi költészetének már életében legendává vált nagy indulójának újabb verseiben minden korábbinál erősebben szólal meg a peremvidéki nagyvárosi létben magára utalt, „hiába prófétáló”, hasadt tudatú költő. Ennek kifejezéséhez Zudor János a bibliai Jónás szimbólumát találta meg. Az anyag nagy részét éppen a Jónás-versek teszik ki; hanghordozásukban, stílusukban merőben újak, költői előzmények és kortársi hatások tekintetében pedig alig-alig rokoníthatók bármivel. Zudor János újabb költészetéről lekopni látszanak a józsef attilás és radnótis hatások – helyettük viszont hihetetlen képiséggel és asszociációs ugrásokkal felfegyverzett Zudor-költészet áll csatarendbe. Olyan, amelynek éppen gyökértelensége és váratlansága folytán az iduló költői generációkra vitathatatlanul nagy hatása lesz. Szálinger Balázs

Ár: 22 Ron

tovább

Sziget a szárazföldön - Zsugán Gedeon Gyula

Előadások a Posticumban. Nagyvárad 2006 (A 2001-ben, 2002-ben és 2004-ben elhangzott filozófiai és teológiai előadások szerkesztett változata).

Ezzel a címmel jelent meg 2006. április 14-én a Posticumban tartott eddigi három filozófiai és teológiai konferencia előadásaiből készült válogatás. A kötet a Pannonhalmi Szemle című folyóirat 2006. tavaszi számával közösen, a magyarországi Bencés Kiadó gondozásában látott napvilágot.

Ár: 45 Ron

tovább

Zudor János, És egy kicsit tovább

Szerk. Szálinger Balázs, Nagyvárad 2001.

Zudor János nagyváradi költő ötödik verseskötete És egy kicsit tovább címmel 2001. május 17-én látott napvilágot. A kötet az utóbbi hat év alatt papírfecnikre, cigarettásdobozokra, szalvétákra írott versek gyűjteménye, melyeket a költő édesanyja, Zudor Mária és egyesületünk őrzött meg és gondozott. Ebből az anyagból válogatta össze Szálinger Balázs magyarországi költő a kötetben megjelent 32 verset, illetve a korábbi négy kötet egy-egy kiemelkedő darabját.

Ár: 30 Ron

tovább

A Posticum és a Bencés Kiadó

A Posticum Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület a Pannonhalmi Bencés Apátság könyveinek és folyóiratának hivatalos erdélyi terjesztője. Az erdélyi olvasóknak a kiadó 40%-os árengedményt biztosít, így a Posticumon keresztül kedvezményesen lehet hozzájutni a magyarországi viszonylatban is legigényesebb kiadványok között számon tartott könyvekhez. A kiadványokat a Posticum elérhetőségein lehet megrendelni. 

A Bencés Kiadót 1992-ben indította el az apátság azzal a céllal, hogy eljuttassa az érdeklődőkhöz azt a sajátos spirituális hagyományt, amely a maga gazdagságában túlmutat a szerzetesközösség és a szerzetesi életforma keretein.

Ehhez kapcsolódik még az a jellegzetes teológiai érdeklődés is, amely feladatának tekinti, hogy a klasszikus teológiai művek mellett megismertesse a magyar olvasókkal napjaink teológiai gondolkodásának fontos útkereséseit és időtálló felismeréseit.

A Bencés Kiadó gazdag  kínálatát itt találja:

A kiadványokat a Posticum elérhetőségein 40%-os kedvezménnyel lehet megrendelni.


Szótól a csendig

A keresztény meditáció

Main, John

Az elmélyült imádság közös tapasztalata Keletnek és Nyugatnak, ám a szemlélődéshez mindkettő a saját hagyományát követve jut el. A szerző szerint a keresztény meditáció kulcsa a mantra mondása, amely által elmerülünk a csendben, s ez feltárja elménk és lelkünk végtelen szegénységét, ugyanakkor pedig rávilágít, mennyire függünk valaki mástól. John Main (1926–1982) élete első szakaszában a Távol-Keleten szolgált a brit hadseregben, majd nemzetközi jogot tanított a dublini Trinity College-ban. Bencés szerzetes lett, és az általa vezetett montreáli perjelségben meditációs központot hozott létre. Itteni munkája során bátran és szabadon nyúl azokhoz a keleti tapasztalatokhoz, amelyek segítik a keresztényeket saját tradíciójuk megértésében.

Ár: 18 Ron


Egységben a teremtett világgal

 Grün, Anselm - Seuferling, Alois

Sokakat foglalkoztat manapság, hogy miként élhetnénk harmóniában a teremtett világgal. Anselm Grün és Alois Seuferling könyve arra a felismerésre épül, hogy ez a vágy (ahogy ők nevezik: teremtés-lelkiség) már nagyon egyértelműen megjelenik a korai szerzetesség szövegeiben is. A könyv elsősorban Szent Benedek Regulája alapján vizsgálja a keresztény ember felelősségének lehetőségét az élet különböző területein: az imádságban, a vezetésben, a tárgyi világhoz való viszonyban, a gazdasági életben, a szexualitásban, a szenvedésben, és az élet sok más, érzékeny területén.

Ár: 18 Ron


Adj új értelmet a világnak!

Grün, Anselm

Anselm Grün könyvében nem arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy feltétlenül hinnie kell Istenben vagy az egyház tanításában, hanem inkább a kereső emberekhez szól: meg akarja mutatni nekik, hogy új módon is lehet szemlélni a hitet. Olyan új problémamegoldáshoz hasonlítja ezt, amely magasabb síkra emeli a problémát: átértelmezi.

Nemcsak konkrét problémákat képes azonban átértelmezni, hanem az élet egészét is. Hinni – szeretni – dicsérni: ez a három szó foglalhatná össze az új magatartást, amely egyben a kereszténység lényegének is foglalata.

Ár: 18 Ron


Mi van a halál után?

Keresztény elgondolások a túlvilágról

Gounelle, André - Vouga, François

Nem gondolom, hogy a halál utáni élet pihenés lenne. Nem statikus módon képzelem el az Országot [...]. Inkább úgy, mint soha véget nem érő dinamikus folyamatot. Egy tökéletes, a régi ábrázolások paradicsomához hasonlatos világ teljes helyben maradásba és mozdulatlanságba dermedne."

Ár: 38 Ron


A vallás szociológiája

Davie, Grace

 A vallások újra megkerülhetetlen szereplői a modern Európa politikai, társadalmi és kulturális életének. Európa viszonya saját keresztény gyökereihez, az iszlám és az új vallási mozgalmak jelenléte számos kérdést vet fel.

 Grace Davie úgy adja korunk vallási jelenségeinek problémaérzékeny olvasatát, hogy mindeközben átfogóan és kritikusan elemzi a szaktudomány elméleti eredményeit, és azok alkalmazhatóságának korlátait. A könyv első része betekintést nyújt a vallásszociológia elmélettörténetébe; a hangsúlyt mégis a kurrens megközelítésekre helyezi. A vallást a sokarcú modernitásnak és az egyes kultúrák sajátosságainak tükrében vizsgálja. A második rész olyan aktuális témákat vesz sorra, mint a történelmi egyházak és a modern világ kapcsolata, a bevándorlás vallási vonatkozásai, a fundamentalizmus, a globalizáció, a mindennapi élet vallásgyakorlata.

A Bencés Kiadó e friss, de máris hivatkozási alapnak számító munkával szeretne hozzájárulni a magyar valláskutatáshoz, remélve, hogy vallás és modernitás kapcsolatának szociológiai vizsgálata napjaink teológiáját is gazdagíthatja.

 „Mind többen ismerik fel azt, hogy a modern Európa vallási életének mintázatai egyáltalán nem a globális prototípust testesítik meg, hanem ellenkezőleg, „kivételes esetet” képviselnek. Vagyis az európaiak lassacskán ráébrednek, hogy Európa nem azért szekuláris, mert modern, hanem mert európai. […] A túlnyomórészt egyetlen egyházhoz sem kötődő európaiak nehezen boldogulnak a vallási kérdésekkel, mert éppen szekularitásuknál fogva már alig áll rendelkezésükre az a tudás, fogalomkészlet és szókincs, amely nélkülözhetetlen, ha a vallásról akarunk eszmét cserélni.”


Kikötő

Schmal Róza - Varga Mátyás

gyerekimakönyv

2008 húsvétjára új gyermekimakönyvet jelentet meg a Bencés Kiadó. Ebbe a szépen illusztrált, gazdag tartalmú kis könyvbe olyan imádságokat válogattunk, amelyek alapvető bevezetésként szolgálhatnak a keresztény hitgyakorlatba.

 A különféle alkalmakhoz, eseményekhez kapcsolódó imák mellett a könyvben rövid bevezetést olvashatunk a szentmise liturgiájába és bűnbánat szentségébe, az egyházi év nagyobb ünnepeibe. Kis könyvünkben rövid magyarázatok is segítik a szülőket és hitoktatókat. Reméljük, hogy sok generáció lapozza majd szívesen a Kikötő című gyermekimakönyvet. Ajánljuk: elsőáldozóknak és olvasni tudó kisebb gyerekeknek.

Ár: 13 Ron


Szent Miklós

Schmal Róza - Varga Mátyás

gyerekkönyv

Minden gyerek hamar megtanulja, hogy a Mikulás minden december 6-án ajándékot hoz. De ki is volt az Szent Miklós, akinek 4. századi alakja mindmáig ilyen erősen tovább él közöttünk? Erre a kérdésre szeretne válaszolni a Bencés Kiadó új gyerekkönyve.

 Ár: 8 Ron


Assisi Szent Ferenc

Varga Mátyás - Schmal Róza

gyerekkönyv

A Bencés Kiadó gyermekkönyv sorozatának új kötete lehetőséget ad mind a szülőknek, mind pedig a hitoktatóknak, hogy – Szent Ferenc életén keresztül – a szegénység nehezen megfogható társadalmi problémájáról beszéljen a gyerekeknek.


Posticum music workshop 2014


Jazzfesztival 2010

 

 

The Oradean Posticum is a Hungarian cultural and youth center with a Christian Spirituality. Ever since it’s beginnings, in the shadow of its chapel, its Jazzland is operated – which Jazzland has celebrated its 10 year anniversary in May 2010. The celebration was meant to end with the foundation of a local Jazz Federation, so that Oradea could become the location of regular jazz concerts held in an organized manner. This idea, that exceeded the possibilities of Posticum, which was meant to represent all the different styles of Jazz, did not come into being, thus the spirited co-workers of Posticum can only periodically take upon themselves to organize concerts, and only melodic jazz concerts.

The schedule of Posticum’s Jazzland divides into three periods: the year begins with a concert series, in May a Jazz festival (and in certain cases a jazz course) awaits those that are interested, and in the fall young bands have the opportunity to introduce themselves. The bands and orchestras can only play here upon invitation. The only exception from this rule is the Jazz-terrace. In the summer months, small bands, transiting musicians, can apply for an evening concert, for which the place is the terrace of Posticum.


Creative Art Trio - C.A.E.

"MASTERS OF IMPROVISATION" with: Creative Art Trio - C.A.E. 21 January, 2011


Vukán György - piano
Berkes Balázs - double bass
Balazs Elemér - drums


In memoriam Vukán György

2013. május 19-én, Pünkösd vasárnapján szólalt meg utoljára saját előadásában Vukán György „Missa ad Dominum Jesus Christinum” című miséje. A misét a szerző II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmából komponálta, míg a zsoltárszövegeket Anette Lowman amerikai énekesnő írta. Több mint húsz évvel az 1991-es margitszigeti premier után a két szerző idén újra találkozott, ezúttal  Nagyváradon, a Posticum jazzfesztiválján.

Akkor még nem tudtuk, hogy Vukán György ezzel az előadással búcsúzik el tőlünk. Még arról álmodtunk, hogy következő alkalommal a misét már a római Szent Péter téren, a katolikus világ középpontjában mutatják be. Ez lett volna az ő kívánsága is. Pünkösdhétfőn hajnalán, röviddel hazaindulása előtt a Posticum teraszán ezeket a sorokat írta Rómába:

A cél az volt, hogy a magyar - és világ történelmi változásaira reagáljon: valóban eljött az idő, hogy a világ minden népe megbékéljen, ezt jelképezi a „fehér” és „fekete” kórus, illetve narrátor és szóló énekes részvétele, akik a mise Agnus Dei tételében egymás kezét fogva éneklik és táncolják: Miserere nobis et dona nobis pacem. Ezt tartom ma a világ legfontosabb megoldandó problémájának: hogy a népek és emberek egymással megbékéljenek Jézus Krisztusban.

A május 19-i koncert utolsó dalával búcsúzunk a nagyszerű zenésztől és baráttól: Hallelujah, God loves you so! Isten szeret téged!


Virtuális séta a Posticumban


2012-es Dzsesszfesztivál

Hangulatképek a fesztiválról...


Belépő 1 kg élelem

Böjte Csaba ferences szerzetes több mint 2.500 gyereknek biztosít szabadidőközpontot, bentakást és napi étkezést.

A 2012-es év gyerek- és dzsesszfesztivál belépője 1 kg tartós élelmiszer volt Csaba testvér gyerekeinek. Pillanatképek...


Báder Olivér: zsoltárok dzsesszre hangszerelve

2012 -es Dzsesszfesztiválon bemutatásra kerültek Báder Olivér legújabb szerzeményei. Az elmúlt évben svájci alkotói ösztöndíjasként bibliai zsoltárokat hangszerelt dzsesszre.
"Az Úr nékem pásztorom" részlet a készülő új albumából: 

Az Úr nékem pásztorom, semmiben nincs hiányom
Tápláló mezőre terel és csendes vizekhez, s felüdíti fáradt lelkem.
Igaz úton vezet engem szent nevéhez híven.

Jóságod és kegyelmed elkísér engem életem minden napján.
S az Úr házában lakhatom hosszú-hosszú idökön át.


Báder Oliver Psalm

Báder Olivér. és ....

 


Báder Olivér New Song

Báder Olivér...


Balázs Elemér Group

Balázs Elemér...


Zen-Meister Niklaus Brantschen über Zen und christlichem Glaube

Niklaus Brantschen jezsuita szerzetes beszél a zenről és a kereszténységről.

az interjú német nyelvű

tovább

Father Thomas Keating: Oneness & The Heart of the World

Thomas Keating atya, ciszterci szerzetes előadása vallások felett álló Egységről.

az előadás angol nyelvű

tovább

Father Thomas Keating:Spiritual, But Not Religious?

Thomas Keating atya, ciszterci szerzetes előadása a Jézus imáról, a kontemplációról, a meditációról.

az előadás angol nyelvű

tovább

Bevezetés a Zen gyakorlásba, az Egység tapasztalatába

A mai világban nagyon nehéz felismerni, hogy mi az, amiben hihetünk. Régebben képesek voltunk bízni Istenben, mégis, amikor imáról beszélünk, közülünk hányan tudják, hogyan mélyüljenek el az imádságban úgy, hogy elérjék a valódi hitet és bizalmat? Manapság hajlamosak vagyunk inkább a tudományos bizonyítékokban hinni, és sokunk számára a vallás és a tudomány világa egyre inkább elkülönül egymástól. A vallásban érzékszerveinkkel nem mérhető dolgokra támaszkodunk (s ezek alapja néha csupán egy ideál vagy hiedelem), míg a tudományban csak abban hiszünk, ami mérhető, s bizonyítható az öt érzék segítségével. E két világ közötti különbség gyakran hatalmas konfliktusokhoz vezet.

A megnyíló  videon a lejátszó alső sávján jobboldalon a lejátszó cc (caption) gombjára kattintva a felugró menüben lehet választani a nyelvek között. Választható nyelvek: angol, dán, francia, lengyel, német, magyar, spanyol.

tovább

Orchestra Posticum Koncertfelvétel (IT - Parma), 2011

Műsoron: G. Ph. Telemann, G. Ph. Telemann, J.A. Benda, J.Ch.Bach. W.A.Mozar
Karmester: PETR ZEJFART (Parma – IT)
Szólista: PAPP ALBERT (Cluj Napoca - RO) - viola
Basso continuo: MICHELE BARCHI (Parma - IT)

tovább

Próbák a Posticumban, Koncert a nagyváradi Püspöki Palotában

Próbák a Posticumban 2010-ben (4 DVD).
Koncert a nagyváradi Püspöki Palotában 2010 (2 DVD).
A két videofelvételről rövid összefoglalója itt.
Ár:10 RON/DVD

tovább

Orchestra Posticum Koncertfelvétel (Appenzell, Prága), 2010.

Műsoron: A. Vivaldie , G. B. Pergolesi: Salve Regina, A. Vivaldi, M.Haydn, L.van Beethoven

Karmester: PETR ZEJFART (Parma – IT)
Szoprán szóló: PINTÉR TÜNDE (Szeged – HU)
Basso continuo: KRISTÓFI JÁNOS ZSIGMOND (Oradea - RO)

Hangszeres szólisták:
Gabriele Toscani – violino (Parma, Italia), Eva Otradovská – oboe I. (Praha, Czech Republic), Adorjáni Csenge – oboe II. (Cluj, Romania), Rus Ruxandra – flauto I. (Cluj, Romania), Baran Daniela – flauto II. (Cluj, Romania), Bátki Terézia – fagotto I. (Szeged, Ungheria), Tereza Krátká – fagotto II. (Praha, Czech Republic)

 Ár: 10 RON

tovább

Orchestra Posticum Koncertfelvétel (Chur, Oberriet), 2009.

Műsoron: G. C. Schürmann, G. F. Haendel, Ch. W. Gluck, F. J. Haydn.

Karmester: PETR ZEJFART (Parma – IT)
Szoprán szóló: FRANCESCA CASSINARI (Parma – IT)

Ár: 10 RON

tovább

A Zenről

tovább

Gyakori Kérdések a zenről

tovább

Onedropzendo

tovább

Vezetők

tovább

A Posticum több tematikus honlapot is működtet, amelyek további részletes információkkal szolgálnak a ház programjairól és szolgáltatásairól:


Posticumhost

tovább

Orchestraposticum

tovább

Posticumjazz

tovább

Egyházkutatás

tovább

Archívum

tovább

A Posticum Alapítvány Svájci központja

tovább

Intézetek, társaságok, akiknek tevékenységére a Posticum büszkén tekint, és tisztelettel ajánlja programjaikat/szolgáltatásaikat:


Dévai gyerekek

tovább

Pannonhalmi Bencés Apátság

tovább

Salvator

tovább

Haus Gries

tovább

Zazen

tovább

Kölcsönözhető könyvek:

tovább

A szemlélődés útja

tovább

Hullámaiban a tenger

tovább

Zen

tovább

Nyitott tudat. Nyitott szív.

Thomas Keating

Ez a könyv – melynek zserzője elismert modern spirituális tanító – azért íródott, hogy az olvasót mély, élő kapcsolathoz segítse Istennel. Keating atya áttekintést nyújt a kontemplatív imádságról a keresztény hagyományban, és átfogó útmitatót ad a belső imához, különös figyelmet szentelve a szent szóra, a keresztény fejlődésre és átalakulásra, valamint az aktív imádságra. A mű végén részletesen kifejti az evangélium kontemplatív dimenzióját. A Nyitott tudat, nyitott szív elvezet bennünket egy olyan világba, ahol „megnyilhatunk a Végtelen számára, ennélfogva a Végetelen számára, ennélfogva a végtelen lehetőségek számára.”

tovább

Ha az ember elképzeli Istent, nem megy, de ha nem képzeli el, akkor sem megy

Interjú Niklaus Brantschen svájci jezsuita atyával, zen mesterrel a nagyváradi Posticumban 2015. május 15. és 17. között tartott zen-elvonulás után

Először jár Romániában?
Igen.

Hogyan került kapcsolatba a Posticummal, és hogyan jöhetett most létre ez az elvonulás?
Én is kérdezem magamtól, hogyan jöhetett ez létre. Ma azt hallottam, hogy az elvonulás egyik résztvevője (Szentistványi Rita – a szerk.) említette a nevem annak idején Rencsik Imrének, a Posticum vezetőjének, és Imre aztán kapcsolatba lépett velem.

Hallott már korábban a Posticumról?
Nem. Először Imrét ismertem meg, amikor meglátogatott Svájcban. Tőle hallottam először a Posticumról. Aztán jobban utánanéztem, rákerestem az interneten.

És mit talált?
A honlap felébresztette a kíváncsiságomat. Meglepett, milyen jól dokumentált a Ház az interneten: sok kis filmet, szöveget, benyomásokat találtam, igazán profi honlap.

tovább

Bruncsák István: Egy kitüntetés margójára

„Vannak emberek, akikkel a legnagyobb hős sem merészelne együtt hallgatni” – írja Robert Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében. Furcsa, különös mondat. Nem is nagyon próbálom értelmezni. Egyszerűen azért kerül ide, mert aznap jegyeztem le magamnak, amikor P. Jálics Ferenc és P. Mustó Péter jezsuita atyák állami kitüntetéséről olvastam, amiben a csendes szemlélődő lelkigyakorlatos kultúra meghonosításáért és elterjesztéséért részesültek (július 12-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta át a kitüntetetteknek az Országház Gobelin termében). A kereszténységben, mint ahogyan a keleti kultúrákban is, több évezredes hagyománya van ennek az imamódnak, ill. életformának. Nyugaton főleg a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyomán terjedt el, melynek kontemplatív szakaszát fejlesztette egyedi módszerré P. Jálics. Ez a fajta csendes szemlélődő hallgatás nem gyávaság, hanem tudatos döntés eredménye, nem tétlenségbe és passzivitásba menekülés – ahogy a kitüntettek személyes életpéldája minden kétséget kizáróan bizonyítja –, hanem olyan út, amely az aktivitás, a tevékenység forrásához és értelméhez szándékozik elvezetni. Aki ide megérkezik és tartósan ebből táplálkozik, annak a nyugalma, a csendje, a hallgatása igen zavaró, kínos lehet hiperaktív, esztelenül rohanó világunkban. És talán valóban van valami abban, hogy még a legnagyobb „hős” (úgy értem „sztár”, „celeb”) sem merészel velük együtt hallgatni, mert az ő csendjükben felerősödik saját ürességünk, hiányérzetünk és lelkiismeretünk hangja, ami elől a legesztelenebb „hősködésbe” menekülünk, mert lenni akarunk valakik – csak éppen azok nem, akinek lennünk kellene. P. Jálics szemlélődő lelkigyakorlatai ezt a tükröt tartják elénk, szerényen, csendesen, halkan. Annál is inkább figyelemre méltó, hogy állami kitüntetésben részesül és így talán azok is felfigyelnek erre az „útra”, akik eddig nem ismerték, vagy kétkedve figyelték. Mert, ahogyan az atya elmondja, sok értetlenkedéssel és akadállyal kellett megküzdenie, amíg valamelyest sikerült elfogadtatnia a lelkigyakorlatoknak ezt a formáját, amely ma már világszerte számos helyen, így Magyarországon (Tahi, Dobogókő) és Erdélyben is (pl. a nagyváradi Posticumban) elérhető. A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

tovább

Böjte Csaba: Befogadlak!

"Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson,
s mindannyian egymásnak jó testvérei legyünk!" II. Vatikáni Zsinat

Bármerre is nézünk azt látjuk, hogy társadalmunkat ezer darabra szedi a harag, a gyűlölet, vélt vagy valós érdekek kérlekhetetlen szembenállása. Emberek indulattal elfordulnak egymástól, veszekednek, pártoskodnak, háborúskodnak! Ennek következtében családjaink széthullanak, közösségeink lemorzsolódnak, népünk mint oldott kéve szétsodródik a nagyvilágban. Döbbenten olvasom, hogy a Kárpát-medencei magyar háztartásokból minden harmadikban magányosan él az ember.

A mi Urunk Jézus Krisztus életét nézve láthatjuk, hogy ő nem szétszór, hanem összegyűjt. A születése pillanatában már angyalok hívják a pásztorokat, égi csillagok szólítják meg a napkeleti bölcseket, mert Jézus közösséget épít, szeretettel mindenkit befogad! Megkeresztelkedésének napján, nyilvános működésének kezdetén már tanítványokat gyűjt maga köré, közülük apostolokat választ, semmit nem csinál egyedül. Magával viszi barátait a kánai menyegzőre, a tanító, gyógyító útjaira és tudatosan hirdeti, hogy ő mindenkit válogatás nélkül magához akar vonzani.

tovább

Böjte Csaba: Érettségi után

Isten kegyelméből az idén Déván tizenkét fiatal végezte el a tizenkét osztályt, közülük kilencen érettségiztek és nyolcnak sikerült is. Szovátán hárman érettségiztek és mindenkinek sikerült, Csíksomlyón a gyerekek fele nem ment át a vizsgán, Nagyszalontán négyből hárman vették az akadályokat szerencsésen, Kovásznán kettőből egy sikerült. Végül is az elért pontok alapján azt mondhatom, hogy jobbak vagyunk, mint az országos átlag! Ez nagyszerű! És az is nagyszerű, hogy mind akarnak menni egyetemre, főiskolára!

Mi az, amit mégis gondnak tartok? Szörnyű bűnnek tartom, hogy nálunk csak az az eredményes ember, aki a tanárok elvont elméleti kérdéseire tud válaszolni.

tovább

A Posticum gyermekkarának és ifjúsági kórusának legszebb felvételei.

Posticum Movimentum Iuventutis Christianae, Nagyvárad, 2005.

tovább

KISJÉZUS

Gügyörészik, a kis jászolban született,
rágicsálja kis ökleit,
fényes ötletet ad Máriának,
és az emberiségnek egyaránt...

Körbesugározza Anyját,
rágicsálja kis ökleit,
és csodát tesz, felhőkbe vonja,
átviszi a Mennyekbe...

Átrepíti, magához ölelvén,
sugárkoszorút fon fejére,
ránevet, "ez a legenyhébb csodám",
még egyszer ránevet, és kivirágzik télen a Föld...

Zudor János, 2012 Karácsonyán

tovább

Dicsőség a magasságban Istennek,
És békesség a földön a jóakaratú embernek.    (Lukács 2:14)

E kétezer éves angyali örömének szavaival kíván áldott, békés szent karácsony ünnepet a Posticum Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület minden barátjának, támogatójának és alkalmi vendégének. Tudjuk, hogy e szavak azonnal útra indították a pásztorokat, hogy lássák a történteket. Bejáratunknál a kicsiny csengő ilyen útra hívó és egyben útjelző is: akiket megérint, szeretnénk mozgásba hozni. Hiszen a reménység, szeretet és hit gyakran megfárad, megkövesedik s ilyenkor jó, ha felcsendül a figyelmeztetés hangja.

A Megváltó születése ünnepén lélekben mindnyájatokat egyetlen adventi koszorúba fonunk, akikkel az esztendő alatt annyi szép percet oszthattunk meg. A szívek, megannyi mécsesként jelzik az utat, ahol haladunk s akire egész tevékenységünkkel tekintünk: a Megváltó Jézusra. Születése ünnepén az örömmel, boldog reménységgel szeretnénk lángra lobbantani szíveteket, mert munkánk és útkereséseink abban teljesednek be, amikor sikerül kitárulkozni és felfedezni a nagy ajándékot. Az Úr Jézus az ajándék, aki mindannyiunk számára az út, igazság és élet. Rajta keresztül, általa talál értelmet mindannyiunk élete.

A külső kavargás és káprázatos reklámok pillanatra sem feledtethetik karácsony valódi jelentését. A megnyílt egeken keresztül angyalok érkeztek s köszöntötték azt, aki onnan alászállott hozzánk s közénk. A gyermekből felnőtt lesz, a mustárfa magjából hatalmas koronájú fa. Isten csodája a minden reklámot megcáfoló picinyke: egy gyermek csupán. De Őt ünnepelni nem fáradt el a világ. Mi most lélekben veletek együtt szeretnénk válaszolni az angyali énekre, a pásztorok feleletével: azonnal útra keltek. A lélek útjain a Megváltó felé fordulunk, csodáljuk a szent családot és imádkozunk mindnyájunkért. Krisztus megszületett! Alleluja! 

Csernák Béla,
elnök

tovább

Isztambul I.11

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elsőnek a mecsetet nyitották ki. Kerek fejsipkában jött az ember, az oldalajtón ment be. Utánan mások. Fél öt körül megszólalt a hangszóró a minareten: Allah ekber, Allah ekber. A szemem időnként nyitottam ki és mire legközelebb kinyitottam, jóval világosabb volt és szállingóztak kifelé a mecsetből. Megérkezett az öregasszony, aki egy líráért kicsi búzástálat ad neked és szórhatod a magvakat a galamboknak. Megérkezett az öregember is, aki ugyanezt csinálja. Végigment a téren az árus, aki napközben hideg vizet kiabál. A szádban megszólalt a szemeteskocsi hangja és az öntözőmasina. Éjjelenként végiglocsolják az utcákat, nagy robajjal. Mindjárt hét óra.

Körülnéztem a köveken. Itt vagyok. Világos van. Nem látom a tengert, tavalyról tudom, ott van, a város alján. Megyek a Fuat pasa hotelbe. A tulaj ugyanaz, aki tavaly. A padon a szótárból előkészítettem a szöveget. Húsz éjszaka, tíztől harmincig, száz euróm van. Nyolc, mondja a tulaj, vagy tizenöt líra. Száz van, mondom neki, odaadom mind, maradok húsz napot.

Romence? kérdem, és felmegy az emeletre, egy galaci nő lakik nála. Ő fordított, hat euróban egyeztünk. Másnap kifizettem neki öt napot és így sorban, öt nap letelte után ráaludtam egy éjet és a következő öt napot. A nő azt mondta, ő is annyit fizet, egy hónapot itt van, egyet meg Galacon. Ugyanaz a szoba, egy ágy fér el benne. A fürdő a tető alatt van, minden második nap egy zuhany. A lakók is többé-kevésbé ugyanazok. Emlékszem a cigánycsaládra az első emeletről. Leterítettem az izolírt a földre. Nézem a tulipános fehér tüllfüggönyt.

A Fuat pasaban a második emeleten két kereskedőnő lakik, akik nappal tréninget és pólókat árulnak a bejárat előtt. Kirakják az árut vállfákra, a többi csomagolásban és kicsiszéken ott ülnek mellette estig. Visszapakolnak és vacsorát főznek. Az első emeleten két család is van, két szobában. A budi mellettiben két öregasszony biztosan. Felmegyek reggel mosakodni, van egy kagyló. Viszem a hároméves tengeri-uborka szivacsot. A néni kijön és egy kávéskannába vizet ereszt. Két tojást akar főzni, nem férnek el a kannában, olyan kicsike. Később megengedi a gázt egy butéliáből és valamennyi a lépcsőkhöz szivárog belőle.

A negyedik emeleten, a tető alatt, a fürdő mellett, egy mészárszék működik. Ma másodszor láttam be az ajtón, amikor fürödni mentem. Egy asztalon trancsírozzák a húst, nagy mennyiségben, köténnyel nekiöltözött két férfi. Kinyitom a fürdőajtót, az ablak a mecset tetejére nyílik és egy piskótatégla tartja a becsukódástól. Az első napokban még volt a zuhanynak lefolyója. Aztán lebetonozták és a víz egyenesen a törökbudiba folyik a zuhanynak épített csempézett résztől. Tisztán tartják. A csempés rész szélén egy seprű. Van egy csap a mosdótálnak és egy csap a budi mellett.

Minden budi mellett van egy csap, amivel egyliteres edénybe vizet ereszthetsz és azzal leöntheted magad után az ürüléket. A fürdő vize emlékszik a melegvízre, amikor megengedem a csapot, még folyik valamennyi. Hamarosan eláll és a hideg vízre váltok. Hidegebb, mint ami a második emeleti kagylóból jön. Eresztek a fémcsanakba, később inni. A lépcsőközben üdítőket halmoztak fel. Árulnak cukros vizet és ásványvizet, fűszerezett vizet, egyesével, hatosával, harmincnál is többesével. Első napokon a kagylóból ittam. A ruháim merő vizesek, mire visszatérek a szálláshelyre.

Írtam Devrimnek, a boltos, aki próbál olcsóbb szállást keresni. Azt írja, egy hónapra Kas városába utazik, családi ügyekben. Nem lesz az üzletben, felkerestem az üzletet, ott is azt mondták, elutazott Kasba és egy hónap múlva tér vissza. Vele mehetnék, írja, nem fogadom el, írom vissza, még idegen. Kettő: jobb ha vendég nélkül oldja meg a családi ügyeket, három: nincs pénzem Iszatmbulon kívüli útra. A hatalmas fenyőerdők, amelyeket a Brassó- Predeal útvonalon láttam a borvizet hozzák és a szám tikkad. Elmentem a Dia szupermarketbe és alaposan tanulmányoztam az ásványvizek feliratát. Olyant szeretnék, mutogattam az árusnak, amelyik buborékos. Gazli? erre mosószert mutatott.


10 Isztambul 2010 zen történetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Július tizedikén érkeztem. A busz ugyanott tett le majdnem, ahol tavaly a másik társaság: egy kissé lennebb az egyetemtől, az Aksaraynak nevezett központi kerületben. A többi utas percek alatt elpárolgott a mellékutcákba. A török asszony és a menye taxiba szálltak. A társaság emberei kipakolták a nagy kartondobozokat, amilyenekt itt minden reggel leragasztóznak a hotelekben. Vettem a két hátizskot, előre a kicsit és hátra nagyot, és elindultam Fuat pasa szádjára. Még sötét volt. A szállodát zárva találtam. A szádon ketten ámbolyogtak és nevetgéltek, jó fáradt az arcom, gondoltam magamban. Visszatértem az egyetem elé, a magas lépcsőkhöz, arra a részre, ahol padok mellett zöld fű és sok szemét tenyészik. Az őrök rögtön beszélni akartak velem. Yok problem, mondták, ülhetek ott nyugodtan.

 

Azt sem tudtam, a yok problem vajon kérdés-e. Mármint van-e valami gond? Nincs, nincs, integettem, megismételtem: yok problem, yok problem. A két őr bemutatkozott. Serkannak hívták az egyiket. Honnan jöttem? Inglizce? Almanca? Italyanca? Romanya. Van hotel, ahol megszálljak? Igen és mutogattam nekik a helyzetet.

 

Van egy szálloda, most be van zárva, reggel kinyit és itt akarom megvárni. Erre azt értették, be van zárva a szálloda. Előkerestem az angol-török zsebszótárt és próbáltam mondani: várom hogy kinyisson. Ki fog nyitni. Van telefonszámom? kérdezték. Nem kell, válaszoltam. Felhívom a barátokat? Felhívom a szállodát? Nem kell. Nappal nyitva van, mondtam. Aztán hallgattam és becsuktam a szemem. Az őrök odébbhúzódtak.

Időnként visszajött az egyik, aki bemutatkozott. Később ő hozott egy másik őrt aki talán jobban tud angolul és ő is végigkérdezte ugyanazt. Az oldalsó padokon ketten ültek. Fejem a tenger irányába fodrdítottam. A hátizsáknak támaszkodtam, felkucorodva a padra. Kerestem puhább helyet a fejemnek. Előző nap esett Isztambulban, az utcák nedvesek voltak és a levegő inkább víz. Az egyik kendőt a derekam köré tekertem, a másikat szorosabban csavartam a fejemre. Kivettem egy pulóvert. A kisebbik táska félig még melegített. Sárga és fehér utcalámpák világították meg a tért és a mecsetet.

A fáradságtól le-lecsukódott a szemem és a reggeli nedvesség hamar kinyitotta. Hajnalodni kezdett. Néztem az egyetem óráját. Fél négy előtt ültem oda le, mindjárt négy, fél öt és így a többi. Az égen a felhők rózsaszínűek és az ég fekete. A felhők visszaverik a város fényeit. Világosabb lett és leoltották a lámpák egy részét. Maradt a mecset zöldre világosított kupolája, miközben a felhők még mindig rózsaszínűek. Derengésre megjelentek a sirályok kukázni. Elaludtak az utolsó lámpák. Mindjárt nappal, mindjárt jönnek a kereskedők és felhúzzák a rólót az üzleteik előtt.


Isztambul I.9

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehet hogy nem minden városban érdemes csövesnek lenni. Az ész legtöbbször hülyeségeket beszél, mindig! mondjuk így és az ész tudja és igazolni akarja magát. Most almaszörpöt vettem és kerek bogyókat, cıtık leblebi, ezt írja a tasakon.Tiszta keményítő. Az alma pedig sav. A kettő együtt kiüti egymást és a gyomrod. Édes filozófia!Tudom hogy üres minden szavad mint ahogy a kő üres ha szertebontod és a végülis összes érvei ide vezetnek. Az is ide vezet ha nincsen érve. Most? Ez az üresség kell, űr, a sok semmi a lebegéshez. Nem kell utazni vagy nem kell egy helyben maradni. Ezt most már tudom.

 

Az itteniek többnyire csont és bőr, egészségesek, nyúlánkak.Van egy másik rész, a köpcös alkat, nem kövérek ők se. Akik az utcán árulnak azok langaléták. A sok ember teszi, akivel szót cserélnek? A szél fúj, a szökőkút vize inog. Végre írok megint, igények nélkül. Az elit szemétládák ugyanolyanok mint nálunk. Amikor Saarbrückenbe értünk a szemétláda volt az első otthonról is ismert tárgy. Né! Itt is a Rosalgroup van. A szemetesek ahogy láttam nagy szeretettel vannak egymás iránt. Tényleg semmi büszkeség. Mint Keresztanyámmal és Keresztapámmal délkor a füvön, takarás szünetében ülnek a parkban. Ők tudják hogy délben pihenni kell és nem sietnek el semmit. Együtt esznek és az életüket is elmesélik neked ha van türelmed a padon. Jó, ez általános. Eddig ezt láttam, ha őket láttam. Mit mondanál egy élő embernek?

 

Isztambulban a főutcán végigmész és a főutca nap mint nap ugyanaz. A többi utca is valószínűleg nap mint nap ugyanaz. De mindegyik utca más. Nálunk a negyedben az utcák ugyanolyanok, itt nincs is idő, a főutca pedig nap mint nap más. Ha értenék törökül sokat beszélgetnénk mert szívesen beszélgetnek bárkivel. A határokat őrzik. Csak a szó nem kerül semmibe. Azt adnak. Külön szavuk van arra ha valaki telebeszéli a fejed és arra is ha a nőhöz tapad kéretlenül egy ismeretlen férfi. Pisz! mondták az asszonyok a parkban. Pisz! nálunk hallgatást jelent. Itt egy szó, ma olvastam a szótárban, mocskost, pimaszt, kéjsóvár frátert jelent. Ne találkozzam vele, intettek. Szép sötét hajuk van, sötét bőrük.

 

 

 

 

 

 

 


Isztambul I.8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez Isztambul, kilencedik nap, holnap... itt nincs. Már elmúlt dél. Most olvastam Anci üzenetét, igeeeen írja, olyan boldog vagyok! És Dragos is írt. Jóóóóóóóóó! Találkozzunk. Ma van a Ramadán első napja. Van üzlet, amely nyitva sincs. A többiek a turistáknak, török embert ma nem láttam enni. Vettem egy szendvicset és elbújtam vele a buszmegálló háta mögé az árnyékba. Itt mindenütt lehet ülni. A nő mellettem egy vasdarabon ült, egy vékony vaskorláton ötven centire a föld felett. Aztán jött egy férfi és a koldusasszony mellé telepedett, aki papírokon hevert. Ott mellettük voltak eldobott kartonok, a férfi kivett egyet és azt tette maga alá. Vahab elmondta tegnap és tegnapelőtt, orucs, ez a böjt neve. Nem vágnak hajat, nem esznek nappal és inni sem isznak napszálltáig. Akkor a mecset mellett ételt lehet kapni egy sátorban. Food for everyone. mondta Vahab. A neve egy Allah kilencvenkilenc neve közül, Vahab azt jelent aki ad, aki csak ad és nem vesz el. Allahnak kilencvenkilenc neve van. A tenyeredbe van írva ez a szám. Az arab számírás fordított v nek írja a nyolcat. A tenyered vonalai egy és nyolc, a másik fordítva nyolc és egy. Tizennyolc és nyolcvanegy az kilencvenkilenc. Egy hónapig tart a böjt. Vahab az mondja, szomorú. Live in Turkey. Will you? Te is tudod hogy nem válaszolok. Egy kislány állt a kagylónál a szállodában amely lépcsőház és családok laknak benne. Az első emeleten nincs mosdó semmi, a másodikon van kagyló és budi, a harmadikon is és a negyediken tusolhatsz. A kagylónál állt a kislány. Mosta a csempét, amely úgyis tiszta volt, amennyire csak lehetett. Van ott egy szivacs, régi, arra vizet engedett és azzal körbesúrolta a kagyló peremét, majd újból vizet engedett és újból körbesimította. A szappantartóban még volt egy ujjbegynyi szappan, azzal bekenete a szivacsot és összeszorította, hogy a hab kijöjjön a pórusokon. A müezzin ma szinte megszakítás nélkül énekelt. Prédikáltak is, nem értek törökül. Az ablak a mecset bejáratával szemben van, hallottam amikor sok papucs csoszogott ki és be. Kinéztem az ablakon, a függöny félig eltakarja, láttam ahogy hajlonganak az ima közben és leborulnak. A kislány hátranézett és nevetett. Intettem hogy mossa csak nyugodtan, várok még. Egy szivaccsal a kezemben, arcot mosni. A mosogatószivacsot kicsavarta és újból vizet csorgatott és újból körbesimítota a csempét, csatakolva ott ahol eszébe jutott. Közben hátra-hátranézett. Beszélt hozzám, kérdezett - Bil mijorum türkcse, mondtam. Azt hiszem más nyelven beszélt, oroszul vagy valamelyik szomszéd ország nyelvén és a szomszéd helyiségre mutatott ahol az asszonyok ültek a földön. Mosta még mindig a kagylót, most a csapot, a szivacsból vizet csorgatva rá, majd a csapot engedte meg és abból csorgatott vizet a szivacsra. Kicsavarta és újrakezdte. Beszélt, aztán elzárta a csapot, megszorította amennyire csak tudta hogy ne csepegjen. Intettem, meg fogom engedni újból. Visszaintett, most menjek oda, szabad a hely. Ahogy én figyeltem őt, mosakodás közben ő is ott állt és figyelt.

 

Tegnap a tengerparton a hajók indulási helyén volt egy sáv ahol négy kamasz ült, lelógatva lábaikat a víz fölé. A mennyben ez a négy kamasz leszek egy lánnyal aki őket kacagja. Ezen a helyen. Amikor ide értem már két rész föld volt mögöttem Isztambulból. Át az Aranyszarv után ez volt a Boszporusz. Kerestem, hol van annak a hídnak a kezdete, amely magasan a levegőben ívelt át, amelyen átmehetnék. Kiderült aztán, sehol sincs, ez egy autópálya és kilométereket kéne menni, legalább ötöt, amíg egy helyre akadnék, ahol gyalogosok is rámehetnek. A víz mellett csak a víz volt. Meg a kamaszok. Kicsit távolabb ültem, hogy ne adjak ezzel üzenetet, mintha beszédbe akarnék elegyedni velük. Levetettem a cipőt, volt egy liter almalé is. És semmi. Végre! Ők beszélgettek aztán leereszkedtek a betonpárkányon, ennek az alján volt egy kicsi párkány, a víz itt még nem mély, apály után lehetett, a kövek kiálltak belőle. Algával, zölddel tele borítottak, az első kamasz átmászott a betonlapra amely ott a szélen szintén kiállt. Levetette a cipőjét és kiáltozott örömében, hívta a többieket. A második is átmászott, közben keresték a köveket, még cipővel másztak át. A harmadik megcsúszott és a betonra terült, az inge zöld lett, csak kacagtak. Végül lehívták a negyediket is, a leghúzódózóbbat, segítettek neki. Már azon gondolkoztak, hogy fürödni fognak és levetették ingüket, a nadrágon tépelődtek, azért még tébláboltak ott a betonon, mikor jött a hajóállomás főnöke és kiparancsolta őket onnan. Most?! kérdeztek vissza, de az ember a ruháikhoz lépett, a cipőkhez és ingekhez amit közben a partra hajítottak és meglökte őket enyhán a lábaival a víz felé. Kimásztak. Máréfalván is pont így fürödtünk. Csak ha a tengert és a kamaszokat nézed. A hegyeken amit napközben másztam elfogott a hőség és fügét kértem egy asszonytól. Hogy nevetett! Talpig be volt burkolózva sárga köpenybe, a kislányával szedték a gyümölcsöt a fáról. Egyet kértem, adott egy összmarékkal, édeset, omlósat, amilyent még nem ízleltem.

 

 


Isztambul I.7

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor megkezdődik a böjt, a nappali kajás üzletek egy jó része bezár. Nincs most palacsinta, kebab meg ilyenek. Aki nyitvatart, az a turistákért. A levegőben van az éhség. Milliónyi ember a megállóban, a gyerekeknek vesznek valamit, vagy ihatnak vizet, ha nem bírják. Én szégyellek enni. Félrehúzódom a megálló mögé és csendben majszolok, ha muszáj. Alkonyatkor kiált a müezzin. A mecsetek körül konyhát állítottak fel. Vahab mesélt róla. Itt, pont annál a mecsetnél, amely az egyetem előtt van, ingyen ehetnek. A nagy mecsetnél szintén van ételosztás és persze minden nagyobb mecset körül vannak pénzes konyhák is. Alkonyatkor mindenki imára megy. Ezúttal van beszéd is a kihangosítón. Míg a Koránt olvassák fel és magyarázzák, a családok a hosszú asztalok köré ülnek vagy a fűre. A nők tetőtől talpig eltakarva, a szigorúbb irányzat követői tiszta feketében arcfátyollal. Most látom, mekkora is egy átlagos török család. Minimum tíz ember üli körül az asztalt. A mecsetből felolvasnak nekik, ők esznek. Az étel szabad, többnyire egyszerű. Rizs és borsó, vagy bulgur.

Másik utcai étel a piláf, rizs csirkehúsmorzsákkal keverve. Kebab természetesen. A legtöbb török mégsem ezt eszi tisztességes kajának. Egyszer beülök egy vendéglőbe. Mindenki néz, mert nő vagyok és mert egyedül. Azért kiszolgálnak, nem sietősen, mert egy csoport férfi is jön és rendel. Előbb ők. Salátát esznek, sok uborkát, jaurtot és paradicsomot. Én saormát rendeltem, ez kenyérbetekert zöldség. Vegetáriánusat. Ők tányérról esznek. Gyakori az ajran, sós joghurtmártás. Mindenhez jár. Ezt rézkannácskákból töltik. Más alkalommal egy sovány, aszott kékköpenyes villanyszerelőt látok ebédelni az utca szélén. Komótosan kisszékre ül, egy másik kisszéket tesz maga elé. Ez egy kisebb macskaköves utcának a zsákutcája, itt kivételesen nincs kocsijárás – hát teheti nyugodtan. Leül a kék fal mellé az árnyékba. Egy szelet kenyér, uborka, valami tejféle és egy nagy szelet dinnye. Késsel vágja le a kocka alakú falatokat. Lassan, keveset és könnyűt. Ebben a pillanatban még az is pihentet, ha nézem.

 

Az utcák meredekek. Ha csak elég szélesek egy járműnek, van rajtuk forgalom. ül az ember, eszi a rizsét, az uborkáját vagy ereszkedik a párjával és a könyökétől két centire megy egy fuvarozó. közben még két sor kocsi az utcaszélen, a motorbicikliről most ugrálnak le a macskák.

 

Ennyi most az első Isztambuli útról. Amikor megérkezem Máréfalvára, anyám épp menni készül a faluba. Nem áll meg. Hirtelenjében látja lelkes arcom és hall néhány szót. - Ha ennyire jó neked, tanulj meg törökül.

Első alkalommal többet felvettem a városból. A másodikban kevésbé érdekelt a kezdeményezés. A mindennapokért mentem. üres időért. Ha a világból valaha kifogyna, itt megtalálom. Megyek egy sikátoron, szegénynegyed, és tudom, egyszer már jártam itt. Dinnyét veszek és cipelem. Múzeum? nem tudom, ott van a park túlsó felén, az Aja Szófia is, nekem most jó ez a fű. Van szőlőm. Süt a nap. Vannak kövek. Sok ember. A mecsetben friss víz. Szabad lábat mosni. És akármikor árnyékban ülni hátul a szőnyegen. mi nekem ez a város? az, ahogy emelkednek a bokák. Jöttem a kövön üldögélni, a tengerhez, látni, kinyújtózni, ülni, lenni, csak úgy.

 


Isztambul I.6

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy lépés – egy utca – rövid egészen, mégis van ebben is valami, ami nekem szól. Pirosmani grúz galériája. Látok műveket, ahol maradok pár percet. Az ember ott a pultnál és mögötte a fél otthona. Albumok, sok helyi művész vagy akiket személyesen ismer. Mutogat, itt is van tea és nála hagyom a képfelvételeimet. Amikor egy év múlva visszamegyek, még emlékszik rám, a képeim ott vannak a laptopján. Lehetne kiállításod nálam, mondja, küldjél még.

A nagy Bazárban találkozom a kurd apósával, mielőtt elmennék. Most nem úszom meg, meg kell hogy látogassam és választ nekem ajándékot. Melyik tetszik? kérdezi, elém mutatva sok kitűzőt, figurát, apróságot, ezüstöket. Körülnézek és megpillantok egy pár türkizmorzsát ezüstfoglalatban, fülbevalók. Ezeket nem ajánlotta. Ez tetszik, mondom, ezt lehet választani? Persze! és ajándékba adja. Csak azt mondtad, nem viselsz ékszert. (Igen, ezt a kurdnál mondtam, hogy nem viselek ilyen közeli ékszereket, mert jobbnak láttam kitérni, amikor egy karperecet akart nekem adni.) Hirtelen nem is tudtam, mit feleljek, az após persze nem haragudott, ritkán, mondtam mégis, ritkán hordok, és ez tetszik.

Ugyancsak a nagy bazárban van a posta. Vettem Karagöz képeslapokat Taximban és küldtem nővéremnek, apró mindennapi beszámolókkal. Nagyon örült neki otthon. A bazári posta közelében találtam egy moldvai kereskedőt akivel románul beszélgettem. Megfogta a kezem én meg rövidre a látogatást. Bólogatott, mennyire jót akar, aztán fejemen látva a kendőt kérdezősködni kezdett. Kilisze? Ez templomot jelent. Igen-igen. Jaj akkor semmi, és rögtön elengedte. Hát maradtam kilisze. Kérte, feltétlenül menjek vissza. Nem mentem. Utolsó nap, mikor a kurd apósánál jártam, elhaladtam előtte – eddigre el is felejtkeztem, hol van. A lány, aki az üzletben árult, megszólított: Itt jártál és azt mondtad, visszajössz. Szabadkoztam, mennyire elragadott a város. Holnap sem tudok, most már megyek vissza. Végig románul beszéltünk.

Jön egy ember fel a lépcsőn, egy koldus. Fél csirkét eszik, csak úgy kézből. Még nincs Ramazán. Azt kérdi, kérek-e? és egy jó részt a kezembe nyom.

Két kamasz rózsát árul a tenger partján. Nincs most vevő. Leülnek a kiperzselt fűre. Az egyik ölében tartja a virágokat. A másik egy hervadtabb szirmait tépdesi.


Isztambul I.5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vahabnak hívják. Fekete haja, szakálla, szeme. Holnap nyolcig dolgozik este, utána találkozunk? Te Vahab, mondom neki, tudod hogy turista vagyok és visszamegyek. Nem fog fájni? El akar menni külföldre, Franciaországba dolgozni. Van már egy testvére ott. Nem nagy bizalommal beszél róla, én bíztatom. Nem tudja a nyelvet. Mit számít, megtanulod amikor ott vagy. Menj el és meglátod. Itt már tudsz dolgozni, miért ne tudnál ott is? Szomorúnak látszik. Vettem barackot, egy zacskóban nálam van. Mézédes, ha csak kicsit megnyomom, csorog. Kezemmel könnyen lehántom a héját. Mindent megeszek, a magot persze nem, a héját először. Megkínálom. Végül kellene valami, mert csupa ragacs lettünk. Van papírzsebkendője amit használat után bedob a pad mögé a földre. Itt már egy halom zacskó és papírzsebkendő hever. Voltaképp félig a szemét közepén ülünk. Előttünk valamicske tér és oldalt-mögöttünk, ahogy minden parki padnál, fehér hulladékhalmaz. Zsebkendők, zacskók, vizespoharak és palackok. Miért nem a kukába? kérdem, itt van mellettünk. Vahab legyint, teljesen mindegy. De hát látod, miben ülünk, ezt ti csináljátok. Veszi az eldobott zsebkendőt, kikeresi a halomból és a kosárba dobja. Aztán visszaül, továbbnéz. Van egy láncom, ma alkudtam rá egy ékszeresnél. Kereskedem, vásárolok, van mire, van mivel és élvezem, mert olyasmiket találtam, amiről rég tudtam magamból. Ez a láncocska is pont az, ami nekem a láncocska. Nekem szól. Itt sokminden nekem szól. Ez az egész város nekem szól és otthonom. Mehmed közönye és a 3 m² szoba pont az, ami nekem egy hotelből szükséges, elégséges és jó. Pont nekem szól. És most itt van Vahab, lila ingben, fessen és szomorú arccal. Holnap kezdődik a böjt mondja. Elmagyarázza mi az. Halk hangon beszél, szépen. Tiszteletet tükröz az arca. Nem szabad enni, inni egész nap, csak naplemente után. Sokáig, egy hónapig. Ramazan.

Fölöttünk lobog Törökország piros zászlója. Ez az egyetem bejárata. Őrök is vannak. Esteledik. Tudod, honnan van? kérdezi rámutatva. Sok katona harcolt és a vérük tócsájában tükröződött a hold meg a csillagok. Hallgatunk. Törökül beszél, egy-egy szót. Hold, mutat fel, most mondd te. Csillagok. Szem. Szemöldök. Kéz. Száj. Arc.

Meglátja a láncom. Van rajta egy Fatima-tenyér. Fordítva van, mondja, leveszi és kicseréli. Egy pillanatig meghajtom fejem, míg hátul összeér. Tovább néz, ugyanolyan szomorú szemmel, sötéten. Most már jó lesz mennem. Elköszönök. Másnap még találkozunk? És mikor találkozunk, elvisz rizset enni ajránnal, egy barátja ismerőse utcai asztalához, és akar venni egy parfümöt, amibe nem egyezem bele. A család... itt sok lány van, de nem tetszenek neki. Te más vagy mint a többi, mondja. Sok lány van neked itt, felelem. Kérlek ne menj haza Romániába.

Tudom, hazamegyek. Mondom, hazamegyek. Még néhány nap. Tudod. Akar jönni ő is. És ha felkereslek a városodban? Fogadsz? Igen, fogadlak... csak legyen itt életed. Ismét kérlel, otthagyom. Szürkülödik, nem jó tovább maradnom. Még maradj, kérlel, maradj még. Megyek a Fuat pasa szádja felé, sokáig nem nézek vissza. Utánam jön a szádig. Megyek, egy távolság után megállok. Itt van. Most ne gyere tovább, mondom neki. Ne gyere.

*

Isztambulban minden lépésnél van valaki aki udvarol neked, csak épkézláb legyél. Mint a szél, nagyon kedvesen, gyorsan és hamar túl is lépnek bármin. Ha öt percnél továbbmaradnál, mint amennyire figyelni bírnak, már máshol vannak és nem tartózkodnak ennek kimutatásától. Vahabot nem néztem utcai udvarlónak, nem ült egész nap a semmiben. A lézengő alakok inkább a kereskedők, akik a boltjuk előtt őgyelegnek, árusok; egy halvendéglőssel és egy szőnyegkereskedővel is találkoztam ilyennel séta közben. Mindig meghívással kezdődik, teával, és folytatódik, ameddig te is hajlandó vagy elmenni. De nincs mögötte tét a másik részéről. Ha jó – igen, s ha nem, az is jó, a mindennapjaiban kicsi sem változik ettől, eltelt egy napja. Ezt akarom itt kiemelni, Vahab mögött több is volt.


Isztambul I.4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindezek Taximban. A harmadik találkozás ugyanitt egy dobüzlet. Fehér Holdnak hívják az eladó srácot. Valamilyen fogyatékossága volt, már nem tudom mi. Talán remgett a keze? Kapok tőle sok zenét a laptopjáról, közte Erkan Ogurt. Fényképet is ad, eredeti méretet, vizet fotózott. Most van usb-m a képeimmel, cserélünk. Kipróbálom a dobokat. Van cserép és bőr, van amelyikhez erős ujj kell – általában csak erős, edzett ujjra szólnak. Csak a tablák érzékenyek a legkisebb pöccintésre is, illetve a hályogosok. Van csergődob is. Elmegy szendvicset venni, felét nekem adja.

Ugyanezen az utcán lennebb találok egy kirakatot ruhákkal. Ezek azok, amilyent akarok. Pont az a szabás, az az anyag, az a szín és az a méret. Tehát a gondolatok és álmok mindenkié: körbekeringenek és valakinél valósággá válnak. Itt vannak az én ruháim. Bemegyek, az árak borsoskák, de most meg tudom engedni. Nem sokat gondolkozom. Ha ez az – ez az. Nadrágot veszek főleg, mert Romániában sohasem volt rendes nekemvaló a legelegánsabb butikban sem. Ezeknek anyaga pamut és nézem a címkét, Nepál. Bő, szoknyának is jó, mégis nadrág, ugrani is lehet benne, mégse fújja fel a szél, ha fáznék, azt veszek alá, amit akarok, zsebe is van. Egy szó mint száz, tetszik, és az üzlet is, úgy, ahogy van. Találok egy fehér csontgyöngyből készült imafüzért 108 szemmel. Ez nem török, hanem buddhista, a török 99 szemből áll Allah 99 nevének tiszteletére. A 108-as szám Indiában szent, a teljesség száma. Mantrákat mondok rajta. Később időmérni használom az üldögélésben vagy az utcán, zsebemben.

Ami itt történt és amit itt vettem, abból évekig éltem-élek. Egy kicsi mozdulat is elég tágas tudott lenni, hogy mindig inspiráljon. Másik üzletben vettem azt a kék kabátot, amely még mindig megvan. Töltött pamut, ez is Nepálból, apró üvegkörökkel és sötétkék hímzéssel. Ha nagyapámat elképzelem, akkor ez a kabát tökéletesen hozzáillik. Úgy érzem, mintha ő adná fel rám. Meleg is, hideg is, ahogy kell. Nyári kánikulákat ezzel vészeltem át, ugyanúgy a kolozsvári telet. Isztambulban nekem érdemes kereskedni, adni és venni, keresni és találni. Ez különben is kereskedő-ország, kereskedő-nép és kereskedő-város. Ért a kedvességhez, hát ezt könnyen találtam itt és könnyen is tudok mit kezdeni vele. Ők is velem, mert midnenhol szívesen fogadtak.

Az autópálya mellett érdeklődöm valamiről. Egy embert szólítok meg. Elmagyarázza aztán azt mondja, inkább megmutatja. Velem jön, azaz én vele, útközben elhaladunk egy pereces mellett és vesz. A török perecet én hívom így itt, külön neve van ennek az édességnek, valójában pánkótészta cukorba és olajba áztatva. És 35 fok melegben árulva. Nem tudom megenni felét se. Odaadjuk egy kéregető gyereknek – ilyen is van bőven. Kéregető felnőtt kevesebb. A felnőttek nem járnak körül, hanem leülnek valahova és kitesznek egy tárgyat, egy zsebkendőt pédául, amiből világosan látszik, hogy adhatsz nekik. Ha járnak, kevesen és többnyire nők. Többnyire gyerekkel. Én gyorsan lépegetek, a fiú mellettem könnyen, azért sétálósabb. Nézek körül és már rohannék is át a kocsik között, amikor visszatart a kezemnél: Ne siess. Nem félsz? Aztán együtt megyünk át. Mesél a családjáról, aki máshol lakik. Ő Isztambulban dolgozik egy varrodában reggeltől estig, mondja az órarendet, az órákat és amit varrnak. Angolul beszélünk, ő keveset tud, abból próbálok érteni. A többit kitalálom.

 


Isztambul I.3.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megyek az utcán – az isztambuli történetek így kezdődnek. És van, a sokmillió (itt nincs túlzás) ember közt egy. A sokezer üzlet közt egy, ahova most belépek. Kitéve kövek, gyöngyök, és villák is, mert ebből meggörbítve karperec lesz. Bent van a műhelyben. Vastag szemöldöke van, tiszta Mála, csak ő férfi. Erős kék szemei vannak és erős szája. Tömzsi, alacsonyabb. Rögtön meghív teázni. Fűzök neked egy karkötőt. Jókai magyar nábobjából tudom, néhol ez elkötelez. Ha nem is, mert 21. század és turista vagyok, a háttér akkor is hasonló. Úgyhogy azt felelem, rendben, oda fogom adni a barátomnak. Azért elkészíti. Ragyog az egész ember és azt sem tudja, hova forduljon a nagy kedvességtől. Festő vagyok, mondom. Meg akar hívni másnap ebédre, nem fogadom el, vissza sem utasítom, csak nem megyek. De délután igen, meglepetésből. Kurd, az apósa a nagy Bazárban árul. Egyszer találkozunk is és meghív a boltjába a bazárba. A kurd szeretettel beszél Romániáról, akar menni oda üzletelni és nagy, tágra nyílt szemekkel kérdi tőlem, mit gondolok, érdemes? Persze, felelem, olyan ember kevés van Romániában, mint te. Nincsenek olyan kövek, mint nálad, nincs az a kínálat, főleg pedig nincsenek olyan árak. Ha ezzel az árral és ezekkel a kövekkel mész, jó üzletet tudsz kötni. Veszek tőle egy ékkő-láncot, nem vagyok ásványszakértő, tetszik a kő. Talán tényleg lapis lazuli, ha nem az, az sem érdekel. Szeretem a súlyát, az anyagát, igazi kő, ez a lényeg. Egyszerű madzagra van összefűzve, ez is megfelel. A kő a lényeg. Fel sincs nagyon dolgozva, félig van formája, félig brutális. Amikor a nyakamra teszem hűvös és húz, jobban vagyok tőle, érzem a földet, érzem, mi az a kő. Jócskán alkuszom az árból és utánam hagyja. A láncai között kevés van ilyen, a többi másik kő, vagy kövek és fém keverve, csicsásabbak. Ez itt pont rám várt. Boldog. Én is. Azt mondja, volt egy román barátnője. Nagyon szerette, még most is.

 

Megyek az utcán – másik bolt. Egy fémróló felengedve, kitéve semmi, az ablak az egész falat kiteszi, odabent egy férfi tekercseket bontogat. Régi bőröndből szedi elő, egymás mellett rengeteg tekercs. A férfi negyvenöt körül lehet, fehér hajjal és hegyes cipővel, amire fent görbe és hegyes orra válaszol. Fehér ingben, az itt szokott élére vasalt nadrágban szíjjal. Gyűrűt visel, nagy pecsétgyűrűt. A tekercseken japán tusok: tájak, emberek, vonal és folt egyaránt. Belépek. Maradhatok. Kiderül, egy franciaországi nemesi családtól szerezte őket, meghalt a nemtomki, utód, örökös, aki folytató lenne, és el kellett adjanak a holmiból. Ő elég olcsón vette – eredetiek. Életemben akkor látok először ilyen tekercset. Eddig a könyvtár reprodukcióit láttam. Most a különbséget is a kettő között. Van egy egyszerű kép, egy fa és alatta egy ember. Csak ennyi, de érzem, látom, amint fúj rajta a szél, pedig nincsenek repülő levelek és vonalak körös körül. Olyan könnyű, olyan semmi. Az ember ki-kinéz, nemsokára megjelenik egy lány. Művészetire jár, egy füzettel jön. Mutatja rajzait. Hamarosan elmennek majd a baráti körbe, a lány barátai, itt az egyik közeli kávézóban. Nézem az embert, nézem a lányt. Közvetlenek. Nézem a rajzait. Színesek, erős színekkel, élénk vonalakkal, zsírkréta. Nálam most semmi, amit mutathatnék. Inkább a tekercseket nézem. Némelyik finom szöveten van, apró pasztellmintáson. Másnap még ott lesznek, mondják, dél körül. Visszamegyek, leeresztett rólót találok.

 


Isztambul I.2.

 

 

 

 

 

 2

 

Leutaztam éjjel Bukarestbe. Az állomáshoz közel megkaptam a társaság irodáját. A főnöknő saját kocsiján vitt a buszig, amely máshol dokkolt, jó messze. Rábízott az utasfelügyelőre, egy nőre, aki rendesen indulást és megállást bejelent, akihez szólhatsz és aki osztogatja az úti uzsonnát, amely a társaságtól jár. Egyedül megyek? kérdezték. Majd segíts neki kapni egy szállodát, mondta a főnöknő.

A határnál igazoltatnak, Törökországba útlevél kell és fizetsz pénzt a belépéskor. Mikor másodjára megyek, már csak útlevél kell. Éjfél körül az átkelés örömére a busz megáll az egyik közeli fogadónál. Meghívnak egy csorbácskára, jó paprikás is. Kettőkor tesznek ki a központban, az egyetemhez közel. A nő addigra beszélt körül és azt mondja két embernek, akik zsákokkal szállodát keresni mennek, keressenek nekem is szobát. Kb. egy szinten volnánk pénzbelileg, vagyis a minél-olcsóbb kategória. Az emberek kocogtatnak helyről helyre és mindenütt tele van, vagy nagy az ár. A tulaj mondja törökül, ők fordítják románra. Végre az egyik 10 eurósnál megállapodom. Kapok egy szobát, alább nem hagyja mert kétszemélyes. Van hozzá kulcs és villany, meg törökbudi. Előbb elvégzem az aznapi gyakorlatokat és hullafáradtan alszom el. Tudom, nem fogok ittmaradni. Két hetet akarok ülni és ahhoz olcsóbb helyet keresek. Másnap reggel felkelek, azaz már ötkor költenek a müezzinek 26 felől, ha a meleg nem költött volna fel vagy ha a ventillátorok.

Először is fizetek és keresek a közelben valami kaját. Strasbourg technika, hogy ne aludjam el. Hátamon a zsák. Nem eszem sokat, mert ez nehezít. Egyszer legyen hely. Egyszer pedig sétálok, körös-körül. hotel felirat annyi van, mint sültkukorica az utcaszélen, vagyis jó sok. Különben emberek ülnek ugyanott és isszák a teát. Nahát, ez jó közvetlen egy világvárosban. Úgy mozgok, mintha mindig itt lettem volna, vagy mégse, mert nem untam még rá. Dél felé, mikor már el is fáradtam, a Fuat pasa szádjában meglátok egy Hotel feliratot és a hely elég lerobbant ahhoz, hogy olcsónak reméljem. Az ajtó nyitva, előtte nők plüsspokrócokat árulnak. Itt is tíz eurót kér, aztán lealkuszom nyolcra. Van egy szobám, kulcsa van, semmi egyebe nincs. Na jó jó, van benne egy ágy és egy asztalka, és négy szeg az ajtón. Meg egy ablak tulipános fehér függönnyel. A területe? 3 m². Az ágyon kívül ki tudom nyitni az ajtót. És elmenni az ablakig. Van fehér lepedő, kettő. Többel úgyse lenne micsinálnom, mert reggel fél ötkor 30 fok van. Csak hajnalra hűl le annyira, amennyivel el is tudok aludni.

Első ottlétemkor minden irányba jártam, ameddig a lábam egy nap vihetett. Mindenhová gyalog. Nagyon forgalmas részek vannak, egy hatalmas autópálya, amely mellett a part asztalnyi kövein halásznak vagy fürdenek. Bankszakember kosztümben teát szürcsöl az utcakövön, mellette az aktatáskája. Beszélgettem a koldusokkal szótárból. Az persze első napokban nem volt, de mindjárt vettem. És mert akartam valami nagyon törököt, egy verseskötetet is, attól a költőtől, akinek nyelve legegyszerűbbnek tűnt. Megkérdeztem a lányt az üzletben, ki az ők legszeretettebb költőjük


Isztambul 2009-2010 1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legjobban a képek beszélnek róla. Akvarellmázgálásokat és fényképeket is készítettem, ezekkel együtt is csak tizede-hetede lehet ott annak, amit kiemelhetnék belőle.

A grafikus járt itt télen. Most azt gondolhatni, érte jöttem? Neeeeeem... nekem a grafikus ő, ő maga, nem keresném egy olyan helyen, ahol nem voltunk. Mi, ketten. Hanem mert tudom, hogy kiegészítjük egymást. Amerre ő jár, az nekem is jó út. ígyhát kipróbáltam. És működött.

A legjobb dolgok abból sültek ki, mikor nem tudtam, miért. Csak úgy. Nem volt egy adott cél, vagy hiány. Igazából véve fogalmam sem volt, miért megyek és most sincs. Csak.

 

Augusztus 7-ig leadtam minden egyetemi papírt és rendben voltak. A Jugendsherberggel nagy szerencsém volt, mert a szálloda nyugtájával igazoltam, hogy megérkeztem Saarbrückenbe 22-e előtt. Erre még hazainduláskor gondoltam és elmentem külön a szállodába kikérni. A HBK titkársága nem ad ki ilyen lapot. Ott csak a Scheine van, a kimutatás, hogy jelen voltam az órákon. A titkárnőnek mondtam, milyen lapok kellenek, ő úgy rendezte, amint kértem. Itt általában kevesebb papírmunka van, az Erasmusnál pedig még a dátumok is számítanak. A lezárás dátuma például nem lehetett az elutazás utáni, vagyis biztosan végig maradtál. Amikor ezeket leadtam, vele együtt a vonatjegyet is. Itt nem számított, hogyan jöttem haza, mert ezt a suli nem fizette – hanem a dátum. Tehát valami papíros módszerrel kellett hazajönni, hogy igazolhasd. Ha az ismerősöd hoz haza barátságból a kocsiján, az nem elég, mert nincs róla papír.

 

Ezután neten foglaltam egy helyet az egyik bukaresti társaságnál busszal Isztambulig és vissza. Most volt pénzem és azt mondtam, ha nem megyek el, akkor a pénz megy el, zsíroskenyérre és egyéb ilyen hétköznapi dolgokra. Hadd engedjem meg magamnak egyszer ezt a luxust! hogy nem tudom hova és miért megyek. Csak úgy. Nagy költségekbe így se vertem magam, nem ezt kerestem, habár nem is futottam tőle. A busz viszonylag olcsó, most 400 pénz lenne oda-vissza, ez nem sok ekkora távolságra. Aludni meg, gondoltam, hálózsákkal akár az ég alatt is lehet ilyen melegben.

 

 

 

Még volt okom. Magamat is kerestem ezzel az utazással. Igen, most mindennek vége, hazajöttem Romániába – és? majd államvizsga igen, de az már csak a suli vége. A saarbrückeni üveges üres műhelyben ülve azt gondoltam: csak láthassam azt a sárga fényt, ami Romániában van. világosan kitetszett ott, a magányban, hogy értelmetlen az életet lehetőségek nélkül, kihasználatlanul szaladni hagyni. mi, akik mind otthon vagyunk, ahol annyi találkozás van, mi, akik tkp. nagyon akarunk találkozni mert nagyon szeretjük egymást, miért toporgunk tehetetlenül? nem értem.

Aztán amikor Romániába beléptem az első levegőszippantással visszajött az összes addigi romániai hatás. Rájöttem, kezdtem, nekem itt nem jönnek össze a találkozások. Rövid európai utam alatt, Saarbrückenben és Saxon-Sionban sokkal több ember talált rám és több nekem szóló élmény. Az első, ami a határon innen velem történt, az volt, hogy felpuffadt a gyomrom. Más a levegő. Ugyanattól az ételtől ott jól voltam, itt meg belebuknék a földbe. Tudtam, hiába van a grafikus ugyanebben az országban, most sokkal távolabb vagyunk egymástól mint ott. Mert nekünk az a hely adatott találkozni, és nem más. Ennyi a felület amit a világegyetemtől kaptunk ezúttalra. A többit erőltetnénk. De nem fogjuk persze. Itt – itt nincs találkozás. Nem tiltakozom ellene, nem futok utána, csak valahogy nem jön össze. És ahogy telik az idő, egyre és egyre távolabb van. Egyet tehetek: én legyek közel az úthoz. Akkor, aki rajta van, megtalál.

 


magyar népmesék és házasság

 

mindig visszajönnek. én nem népmeséknek tekintem őket, csak mint tényt nyugtázom hogy a nép mesélte – de ezek nem mesék. nem lehet egy mesét évezredekig mondani; amit évezredekig tudnak mondani, abban nem mese van hanem valóság. ekkora szellemi pazarlás nincs, kitalált történetekre az elmékben ezerévek nem mennek el. ha ekkora figyelmet kaptak, ha kuruc-labanc csaták alatt, a juhokkal az esztenán, tatárok elől menekülve, 45’ pincéiben, a szárazság éhségében, bukaresti szolgálaton és külföldi elvándorlásban sem felejtődtek el, akkor lennie kell bennük egy valóságnak amely a krízisek idején is érvényes – sőt túléltet.

nyilván nem fogom elővenni a térképet és a világban keresni az égigérő fát – még akkor sem ha a mamutfenyők több száz méterre nőnek. vagy egy palotát amelyet a technika már képes alma méretűvé csomagolni, mint a tudást az okostelefonban. a történetet nem itt kell keresni. ezek szellemtörténetek, nem úgy hogy csak a keveseknek szólnak, hanem a szellemtörténetnek azok a részei amelyeken mindenki keresztülmegy. éppen ez a lényeg bennük: mindenkire érvényesek aki csak nekiindul az útnak, keresztülmenni az életén.

több mint mitológia. a mitológia is valóságból nőtt ki – megélt, tapasztalt szellemből. nem értelem, nem logika, hanem valóság. mindig ez történik és mindig ugyanígy történik. bármennyi változat is van – én magam több mint kétszázzal kezdtem csak gyerekkoromban – a lényegi történet mégis ugyanaz:

mind a kétszázban megismétlődik hogy adott egy hős – aki még nem hős, csak egy a saját fajtájából: vagy szegény-gyerek, vagy királyfi. a történetnek mindegy: akár szegény, akár király, ki kell lépnie abból a minősítésből amiben van, és bele kell lépnie a névtelenbe, ahol még Senki, azaz Nincs Neve. egy vándor, utazó. a helyzet amibe született még nem teszi őt azzá akivé válni akar. az első lépés: ott kell hagyni, teljesen mindegy mit – mindent.

ez van a világon minden gyakorlatban. akár buddhista szerzetes, akár zen, akár harcművészetekben tanítvány, akár fizikus-kutató, akár csak a megélhetés kell – mindent ott kell hagyni, hogy azzá váljon aki. ez nem azt jelenti hogy megtagadja. de az első elem: a távolság. amikor kendōra jártam, azt mondták, a távolság a kendō lelke. a kendō a távolságról szól. a zen a nem-ragaszkodásról beszél. a buddhizmus szintén. és amikor ezt teszi, mindegy mi volt azelőtt – mert a korábbi helyzet attól a ponttól számára, az ő útjában érvénytelen. háta mögött hagyta. ahogy jézus kiment a pusztába. ahogy gautama ki a palotából.

az elinduláshoz a hős attitűdje a legfontosabb: minden lehetséges. nemcsak körülötte, hanem vele magával is, és neki magának is, mint cselekvés. nem mintha már képes lenne rá – tudja hogy még nem – de készen áll rá hogy bármit megpróbáljon. bármit, a szíve szerint. tehát egy SZABAD ember. még akkor is ha tények szerint még nem, ha tények szerint még a legkisebb az apai házban vagy a faluban. de szabad önmaga számára, szabad a szívét követni. nem másoktól kér ehhez engedélyt.

 

vannak részletek amelyek beszöknek, különböző változatokból: például anyja keserves sírása, a háttér visszahúz. vagy királyapja aki medve képében eléje áll a hídon hogy próbát tegyen vele. testvérei csúfolják, a hőst senki sem látja benne. az ’otthon’ nem egykönnyen enged el. másik részlet, már az elején, az elmét teszi próbára: neki nem a működő, a jónak látszó fényes és erős kardot, hanem a rozsdásat, és a kehes gebét kell elkérnie. még előtte segít egy öregasszonyon vagy öregemberen, akik szintén valamilyen jelentéktelennek látszó dolgot kérnek tőle – vagy kérniük sem kell, mert a királyfi/szegény ember gyereke saját magától megteszi. ezt az attitűdöt a zen is ismeri. maura o’halloran írja naplójában, valahányadik hónap után amelyet észak-japán egyik soto kolostorában töltött: nincs fontosabb lény a másiknál. én nem vagyok fontosabb mint a legcsekélyebb rög vagy bogár, és ő nem fontosabb mint én. nincs megkülönböztetett tisztelet a lények között. ezért egyforma figyelemmel és odaadással végzendő minden cselekvés, legyen az fontos vagy jelentéktelen a számontartásban. amit a királyfi/szegénygyerek tesz, nem a szociális munkának való megfelelni akarás. itt nem az öregek megsegítésének reklámozásáról van szó, vagy arról hogy ezáltal kéne szembenézni az elmúlással. ezt már megtette akkor amikor készenléti állapotba helyezkedett.

a hős állandóan egy nulla pontban időzik, ahonnan bármerre kimozdulhat. ez a minden lehetséges. és ezért ő a hős, ezért lehetséges neki elindulni – mert készen áll. az üresség azt jelenti, készen áll a mindenre. ezért mondják a népmesék hogy szegény gyerek, vagy legkisebb. ez a kettő van legközelebb a nullához. de ne ugorjunk messzire, ismerős ez az evangéliumból is: az Isten országa a lelki szegényeké. vigyázat! jézus nem testi szegényeket, vagy csak úgy, szegényeket mond. a lélek az első, itt kell először szegénynek lenni, vagyis semmivel sem rendelkezni. semmilyen minőséggel, minősítéssel, a zen/buddhizmus/jóga úgy mondaná: mentális tárgyakkal. a történet azt is elmondja hogy ehhez nem kellett 10 év akadémiát végeznie – ezzel a képességgel az ember veleszületik. hogy mikor használja, megvan-e rá a bátorsága, ez már személyenként változik. ehhez nem képzés, hanem bátorság kell. a hős szerep nagyban bátorság kérdése. és a bátorság egyik meghatározása az hogy mersz hallgatni magadra; akkor is ha erre nincs külső okod. jézus megfeddi hallgatóit, amikor azt kérdi tőlük: tudtok olvasni az évszakok jeleiből és az idők jeleit nem ismeritek? magyarán: eszet adott nektek az Isten és ti mégis külsőkre tátjátok a szátokat, máshonnan várjátok az igazságot, „valaki mondja meg” – hát mi van veletek amit ti kaptatok, amit ti tudtok magatoktól, az nem jó?! minden mást igen, de a bennetek levő Lelket azt nem?!

ne felejtsük el hogy a szent szövegekben a Lélek nem a kiskáté szerint gondolkozik. ozeástól azt kéri hogy vegyen feleségül egy prostituáltat, a gyerekeit hívja nincs-irgalom és nem-népem-nek. a sokat idézett részben, amikor Illés a barlang előtt áll és az Urat várja, elvonulnak az elemek de egyikben sincs az Úr szava hozzá – hanem a végén jön egy kis szellő, és Illés akkor befedi az arcát. amikor az angyal leszáll Máriához, akkor szintén olyasmit jelent be neki, ami a világ szemében nem szent, hanem botrány: ha József nem hiszi neki el, megkövezhetik házasságtörés miatt. a kegyelemben Mária mégse kérdi mi lesz vele, a kegyelem velejárója ez a bizalom. más kérdése van. Isten sohasem abban a csomagolásban jön amiben várják. és a baj az amikor a képzések 99%-ban csomagolásokat tanítanak – nem Lelket. a Lelket nem lehet tanítani: ott fúj ahol akar, nem tudod honnan jött és hová megy. ez áll arra ami a Lélektől születik. márpedig: újjá kell születnetek vízből és Lélekből.

 

ezek többezer éves történetek a Lélekről. és a mesékben is többezer éves történet van ugyancsak a lélekről. hogyan működik, hogyan jelenik meg, nem kiválasztottaknak, hanem mindenkinek. nincsenek kiválasztottak. a Lélek mindenkiben ott van. csak nem mindenki hallgatja, s ha meghallja, nem mindenki mer szerinte cselekedni. ez különbözteti meg a hőst a nem-hőstől: ő igen. története csak annak van aki a Lelken, saját sugallatán elindul – el mer indulni.

és ahogy a történetben mindenütt megjelenik: ez az elindulás elég bolondul néz ki, annak tűnik. csupa értelmetlen dolog, csupa olyan csekélység amelynek még nincs meg a célja, amiről még nem tudod hova tedd. de a gyerek nem kérdezi, minek, csak teszi. rozsdás kantár kell? akkor rozsdásat választ. a sovány csikót? akkor azt. egyáltalán nem lehetetlen – hát megerőltető neki hogy higyjen? kér valamit tőle ez a hit amire ő nem képes? a mese fantasztikusnak tűnik, de ha megnézed, a királyfi vagy szegényfiú tulajdonképpen nem varázsló. ő csak egy ember aki hisz, mer hinni. a sárkányokat nem ő teremtette, és neki magának nincs varázsereje, a segítőitől az erőt a hitéért, az alázatáért, a mindenre kész ürességéért kapja. ha van is némi képessége, ezt másoktól kapja. amikor elindul, akkor éppen olyan mint te meg én, egy ember akinek még nincs meg a helye a világban.

az elindulással már ma is problémák vannak, nemcsak gyerekkorban, hanem akármikor amikor ennek szükségszerűen meg kell ismétlődnie. az ember folyton úton van, párhuzamosan azzal hogy otthon is van. és nem akarják elengedni, akármennyit üvölti a magnó, vagy a pszichológiai szemlélet hogy „engedd el”. ez ilyen elméleti-utasítás szerint a környezetnek nem megy. és tulajdonképpen a mesebeli hős sem vár a környezetre. sosem engedték volna el – de nem is kérte. elment ő magától. a környezet csak akkor szembesült vele hogy nem tartható otthon. az ember, a tudat, nem cövekelhető le, nem tűzhető oda rajzszeggel vagy gombostűvel mint egy kifogott gyönyörű lepke – a gyönyörű pillanatokat nem lehet albumba arhiválni, mert azok csak a halott képeik. és mikor már elment, a történet elfelejti, honnan. róla szól, nem párhuzamos közvetítés. attól a pillanattól fogva hogy a hős kilép a kapun, a történet is kilép vele együtt. nem érdekli hogy mennyit sírt vagy nem utána még az anya, hogy a királyt az aggodalom felveti a falra vagy sem, hogy a bátyjai mivel töltik napjaikat a kudarcba fulladt első próbálkozás után. mindez nemcsak narratívából. valahol mindig az a legérdekesebb, aki megpróbálja. mindig azé a történet aki egy lépéssel tovább tud menni. mintha, kissé kegyetlenül, a mesét nem a hős, hanem a megtett út érdekelné. mindegy ki a hős, csak legyen meg az út. az út csinálja a hőst – aki végigmegy rajta, abból lesz ember.

kortárs krízisek közül az elsők az elindulás körül vannak. mindkét oldalon. a hős amíg rászánja magát, amíg abba az üres állapotba kerül hogy el mer indulni. amíg olyan alázatos lesz hogy neki az öreganyó és a kehes ló is önmagával egyformán fontos. az otthona a másik oldalon, amikor el kell fogadnia hogy valaki kilép – és egyelőre a névtelenben marad, neve majd csak akkor lesz ha visszatér.

 

 

 

és hol nem hibázik a hős? a történetnek sok változatában megbízik valakiben, csak mert az elméje igazolja annak pozícióját: „de hát apám embere”, vagy „az udvar embere”, „ismerem”, „otthonról jött”. hiába mondja neki a lova hogy ez nem az az ember. jóhiszeműen maga mellé engedi és pórul is jár – a szolgája lesz annak akiben megbízott. így csap be az elme. a történet végig igyekszik a szemedbe vágni azt hogy a külső, a látszat csak egy nemlétező visszatükrözés, amin ne indulj el. hogy mi az igazság, mi van valójában azt máshonnan kérdezd. honnan? éppen ez az, az igazság forrásai gyakran azok a lények amelyeket nem néznek annak. a ló, a méhek, a hangyák – az igazság jöhet onnan ahonnan a legkevésbé várnád. és talán egy másik törvényeként a történetnek felírható hogy ha egyszer kaptál egy forrást ami az igazat mondja neked, akkor ne légy hűtlen hozzá, bízz meg benne. mert a fiú hol hallgat a lovára, hol nem. amikor nem, akkor a saját bőrén kell viselnie a következményeket. ennyit a karmáról. büntetés nincs, csak azt kapja, amit csinált – a folytatását. ez egy másik megjegyeznivaló a történetből: vigyázz! nem csak a kezdet, a folytatás is tiéd, a befejezéssel együtt. csak olyan kezdetet csinálj, aminek a folytatását és a befejezését is akarod. el bírod majd viselni? ezt kérdezd meg magadtól mielőtt belelépsz. persze az illúziók miatt a hősnek gyakran fogalma sincs arról hogy milyen kezdet milyen folytatással és milyen véggel jár – nem látja a teljes folyamatot. a folyamat más néven az Idő, mert aki a teljes folyamatot ismeri, az tudja az Időnek az elejét és a végét. ezek az öregek, illetve a táltos lények, akik közlekednek a szellem világában. ők meg tudják mondani hogy miből mi lesz, illetve mi miből lett.

ezek az elemek fokozottabban ott vannak az Ezeregyéjben, ahol a mágikus átváltozásokra rengeteg a példa és a felismerés képessége kulcsofontosságú. ha a királylány nem ismerné fel hogy a szamár vagy majom mögött egy nemes uralkodó lelke van, a póruljárt királyfi maradhatna állati bőrben mígcsak az éve kitart. ha Dzsúder-ben Ómárnak nem lenne súgója akkor nem tudná hogy a tűzvarázslók palotájában csak a fehér kövekre szabad lépni, a feketéken halál fia. a magyar népmesék elemei persze azé a világtájéi amelyből kinőttek: erdők, ló, égigérő fa, király és ég vannak bennük. nem sok játszódik egy épületben – az épületből, mint labirintusból amely rejti és védi, csak a lányt kell megszöktetni majd.

de a felismerés mint képesség ugyanolyan fontos. a hőst megintcsak nem képezték ki erre – magyar változatban a hősnek nincs jártassága a mágiában; itt a felismerés képessége az alázatból fakad, egyfajta képlékenységből hogy saját magára és arra, aki eddig segítője volt, hallgasson. itt-ott mondja a szöveg hogy ’rosszat sejtett’, ’nem fűlt a foga hozzá’, szóval elejt egy-két szót arról, ami a szívben van, arról ahogyan a felismerés működik. a fiú megérzései legtöbbször beigazolódnak.

van egy másik fontos elem, amiért ezt az írást elkezdtem, amiért a történetet újra elő kellett venni, mert kiaknázatlan részek vannak benne: a nő. aki valamiért mindig királylány. akár szegény ember gyereke, akár királyfi a fiú – a lány, az mindig királylány. nem a szomszéd lánya, nem „egy” lány, hanem királyi, vagy tündér. másik: nincs a földön. vagy az alvilágban vagy az égi világban kell keresni. harmadik: nem egyedül él. hanem a sárkánnyal. hogy milyen a sárkánnyal élni, arról őt magát kéne megkérdezni, de a történet ezt nem teszi meg. ez misztérium marad, ahogy annyi minden. a történet csak azt mondja el amit te, mint utazó megtehetsz. a cselekvés szempontjából íródott, nem pedig atlasz a másvilágra. nem tudást akar közölni veled, nem informátor, nem az egészben eligazító, csak azt mondja el amire neked, mint hősnek, a túléléshez, továbbjutáshoz feltétlenül szükséged van. hogy hány mesterfogása volt a boszorkának, vagy banyának, hogy mit jelent tulajdonképpen a sárkány, hogy hány napig tartott felfelé vagy lefelé az út, hogyan lett a kastélyból alma, stb. ez lényegtelen a cselekvés szempontjából. ha ezt tudod attól még nem tudsz többet tenni. a történet – mese – azt mondja neked el, amit abban a pillanatban, amikor elveszettnek és kétellyel telinek érzed magad, fontos tudnod. a buktatókat és a kimászást belőlük. mert ez a lényeges, nem? buddha a nyílhasonlatot használta: mindegy ki lőtte beléd és milyen hosszú, egyszer szedd ki és gyógyítsd meg magad. aztán ráérsz kérdezősködni. hát ilyen elsősegély a mágikus történet is, ami a mese.

ma szétment kapcsolatokról beszélnek, a statisztikák válást mutatnak, de a baj még előtte kezdődik: nem is létezik kapcsolat. a történet tudja a lényeget: a lánynak utána kell menni. ennyi az egész. addig amíg nem éri el, addig „lány”, addig amíg nincs általa megéreintve, addig ez a minősége, mert a történet a fiú története, az ő szempontjából halad – és miután megérintette és magával vitte, az asszonya. teljesen mindegy hogy ez egy egyszeri nagy életút vagy minden nap újrakezdődő apróságok sorozata: a nőnek mindig utána kell menni, különben nincs kapcsolat. és nem a lány megy a fiú után, hanem a fiú megy a lány után. ahogyan a természetben nem a fű nő akkor amikor a földművesnek rá kedve van és „nem szüretelnek tövisbokorról szőlőt”, nem szedsz télen fügét. a fűnek utána kell menni, akkor amikor nő, a fügefa alatt akkor kell ottlenni, amikor a gyümölcse érett, a szőlőt meg kell metszeni és kapálni; annak ami nő, női elem, a férfi megy utána, le vagy fel, ebből a szempontból mindegy: oda kell menni ahol ő van és vele lenni, ezzel kezdődik. de ki van ma a földön? ki van ma a lánnyal akit szeret? ki tölt vele reális időt? holott a nő egyebet sem akar minthogy vele legyenek. évezredek alatt az európai kultúra valami megnyomorító absztrakcióba fordult ezen a ponton: a nőtől elvárták hogy a férfi által nélküle kitalált programba/elvbe, mint egy prokrusztész-ágyba, beleilleszkedjen és a sikeres illeszkedést nevezték erénynek. ami olyan iskolapéldákhoz is vezetett, mint a viktoriánus fűző, de olyan kevésbé emlegetettekhez is, mint az amikor a nők csak ülnek az asztal sarkán a társaságban ahol a férfiak osztják az absztrakt elméleteket, és nekik legfeljebb annyi jut hogy kávét hozzanak az asztallapra.

a történet elmondja hogy együtt kell a visszafele utat megcsinálni – és a lány a fiú útjának értelme. ő van az út végén és nélküle nincs értelme visszatérni, érte indult el. nélküle visszatérés sincs – a lány nélkül a fiú nem tudna győzni azokon a varázserőkön amelyekkel addig a nő együtt élt. a varázslat mindig a nő oldalán van. és a lány, ha a fiúval akar menni, akkor önként megengedi neki, hogy használja ezeket. a mese nem mondja el, hogyan is élt együtt a nő a sárkánnyal. a fiú nem tud együtt élni a sárkánnyal. a fiú csak meg tud küzdeni vele. a nő képes arra hogy együtt éljen. és ezért meg tudja kérdezni és meg tudja mondani aztán a fiúnak, ha akarja, hol a sárkány ereje. azért hogy az majd a fiúé is, a kettejüké legyen. a történet törvényei szerint a legyőző nem megsemmisíti a legyőzött erejét – már akkor tudott róla hogy energia nem vész el csak átalakul – hanem megkapja azt. úgy ahogy a mondában lehel kupán vágja a császárt hogy azt mondhassa neki: szolgám leszel a másvilágon! némely történetben ez képileg úgy jelenik meg hogy a fiú tarsolyába teszi a sárkány nyelvét, fogait, körmeit.

 

 

 

 

 

 

 

az utánamenés egyetemes követelmény. utánamenés a sámán és a gyógyítás lényege. oda kell menni ahol ő van. máskülönben nem tudod megérinteni. máskülönben nem tudod meggyógyítani. máskülönben nincs kapcsolat. de tudod-e hol van a másik? meg tudod kapni őt egy szellemvilágban? nem ezért kell a ló? nem ezért kell a történet maga? nem ezért kellenek a segítők? a fiúnak mindenki súg hogy eligazítsa. találd meg a másikat. indulj el – és találd meg. ismerd fel. ez is ott van, sok változatban a három királykisasszonyt lefátyolozzák és a fiúnak meg kell mondania, melyik az igazi. felismered? felismersz? ez mindig a fiú kérdése. a történet szerint sosem a nőé, sosem a lányé – sok történetben a lány az aki az elbújt fiút a sarka körül perdülve becsukott szemmel is meg tudja találni a világ bármely sarkán. csak elkiáltja magát: itt vagy! ott vagy! és a fiúnak elő kell jönnie. akkor tud elbújni mikor saját tetteinek következményébe rejtőzik: a halak, a róka, a hangyák akiken segít, bújtatják el saját birodalmukba – itt a királylány már nem találja meg. mert ez már nem a fiú ereje – ez már az állatoké, akik felvették maguk közé. a történet szerint tehát a felismerés és megtalálás nem a nő kérdése. a nő nagyon is tudja hol van a másik. a sárkány is tudja: „még amikor anyád méhében egy borsószem voltál, én már akkor tudtam hogy mi megverekszünk”. itt a fiúnak kell eligazodnia, és a történet, a beavatás, felnőtté válás pont arról szól hogyan igazodjon el azokban a világokban amelyek nem az övé: a nő, a sárkány, az erdő világában. ezeknek tudását, ennek képességét, ezt az erőt magával kell vinnie vissza a földi világba, hogy uralkodhassék – hogy teljes életté váljon.

utánamenés a jó pásztor. de ki meri átélni a bűnös kísértéseit? mert könnyű spirituális tudással a vállat vonogatni, könnyű ebből a tudatállapotból megoldottnak tekinteni azt a helyzetet amivel a másik küszködik – de az igazi kérdés ott van hogy ott, abban az állapotban, azzal a tudással, azzal a torzulással és gyengeséggel, amivel ő most rendelkezik, hogyan másszon ki. hogyan léphet Ő – nem te, vagy nem a mester – hanem Ő, tovább. olyat kell neki mondani hogy ő is értse. nem fellengzős igazságot, hanem a saját nyelvén. úgy hogy azt ő is használhassa – azzal a képességgel, aki most ő.

utána ment a sámán a léleknek, aki beteg volt, vagyis aki nem akart a helyén maradni. mért nem jó neked a testedben? mért akarsz máshol, másvalaki lenni? ismeretlenek ezek a kérdések? dehogy. ma mindenkihez küldhetne az ég egy sámánt. és a fiúnak a lány után kell menni. annyiszor és mindenütt, ez a kérdés véget nem ér. a hálószobában, a karjaiban, amikor a nő fizikai közelségben van, de a lelke máshol. utána tud menni? az időben, a konyhában, a mindennapokban, amikor a tejet önti és az edényt mossa, de közben már távolodik. ott van a férfi? érzi hogy a nő megint az alvilágban vagy a mennyben van – átköltözött? utána megy? tudja, hogyan? mindenekelőtt: észreveszi, hogy már megint nincs ott? nem véletlenül nevezték a régi nyelvben a szeretők egymást ’madaram’-nak.

a nő gyógyul amikor a férfi képes őt lehozni – vagy felhozni megint, vissza, a saját világába. amikor a nőt kiüldözik testéből – mert már megint nem jó a teste úgy ahogy van, azt hiszi, és a férfi utána megy és az öleléseivel elmondja neki, hogy de igen, tökéletesen jól van. ez egy visszahozás. ugyanúgy visszahozás amikor az elméjébe is utána tud menni – sokkal nehezebb – és képes megérteni a logikát amivel a nő kénytelen gondolkozni, mert a nő az aki az anyagban teremt, hát kénytelen az anyag következményeivel számolni és a férfinak is ezt a bölcsességet adhatja át. a nő tudja hogy amikor az utat építik, abból nem csak út lesz, hanem a forgalom letaposást és változást hoz. a nő tudja hogy a folyamatnak idő kell, hogy nem lehet siettetni. az időpontokat nem lehet meghatározni, mert azok már maguktól, mint a csillagok, adva vannak. legfeljebb figyelmesnek lehet lenni hogy ne késd le őket. és készen lehet lenni, hogy amikor megkeződnek, te a megfelelő állapotban légy.

a kortárs trendek között a nagyon idióta egyik az, amikor a ’fiú’ csak az „igen”-re pályázik, és amint a nő részéről ez megvan, feladja, mintha az „igen” győztes trófea és befejezés lenne, nem pedig az együtt megtett út kezdete. esze ágában sincs indulni együtt megtett útra. a nő kimondja az igen-t és hoppon marad. nincs út. nincs folyamat. a játékot nevezhetnénk vadászatnak is, the hunting game, hopp! megvan és lehet menni tovább. de ennek nevében benne van hogy halált hoz, nem életet. a nő nem levadásznivaló vad, amit ha elejtenek, meghalt, és tovább lehet menni. ez egy halott folyamat. aminek végül a fiú-férfi oldalán is keserű következménye van, mert egyszercsak a fiú is felébred hogy társat akar, de már mindenkit lelőtt. rossz a cél. nem az „igen” az igazi cél, hanem az „együtt”. az együtt megtett út, az együtt élt idő, az együtt átélt folyamat. és ez nincs kettő nélkül. ez nincs úgy hogy csak a nő dolgozik rajta. itt az utat a fiúnak is – és elsősorban neki – végig kell csinálni. odafele eligazítják a súgók. visszafele a névtelenben eligazítja a nő. ő pedig eligazítja a nőt a saját világában, bevezeti, ez lenne a történet szerint. de a modern példákban inkább az van, hogyan hagyta ki a férfi a nőt a saját világából.

a tragédia, amikor a félreértés van, amikor az „igen” a férfinek győzelem és pont a mondat végén, a nőnek pedig kezdet, ahol hiába várja a folytatást. kérdés, már az elején: ki meddig akar elmenni? a mágikus történetben egy idióta igen olyan lenne, mint a királyfi aki bekukkint a várba, meglátja a királykisasszonyt, megvan, ott van! kiált fel, és abbeli örömében hogy ott van, vissza is fordul és egyedül megy haza, aztán éli agglegény életét azzal a megnyugvással hogy a nő „úgyis ott van, csak majd utána kell menni, mikor szükség lesz rá”. és nem ez történik? nem csak egy életben egyszer, hanem mindennap. a férfi néhány kedves gesztus után meg van győződve a nő jelenlétéről, mint valami biztos, rajzszöggel odaszegezett tényről – és elfelejti az igazságot, hogy ilyen önmagában nincs. női jelenlét önmagában nincs a számára, csak egy pillanat, amelynek teremtésében ő is részt vett. nélküle nincs és nem is lesz sose pillanat, sem nő. amikor elfordul, a megteremtett pillanat szertefoszlik, és mikor visszafordul, már a nőt sem találja. ekkor a nőre mérges: miért hagyta ott? no de ki hagyta ott a másikat?

az utánamenés nemcsak férfi-nő viszonyában, hanem a Lélekben is érvényes. mindazok akik papok, akik a Lélekhez vinnék az akárkit, bárkit is – az utánamenés a hivatásuk. és mi van ma? fordítva történik, nemdenem? a hívek mennek a guruhoz, tanítóhoz, paphoz, ők keresik fel, mert a hivatásos ül saját világában. holott neki igazán az lenne a dolga hogy a mások világában vándoroljon, hogy ott legyen, ahol ők vannak. neki kellene megkeresnie őket. ahogyan a Lélek keresi – és: mert a Lélek keresi őket.

végül: győzni a történet szerint nem olyan komplikált. a fiúnak csupán egy helyen van szüksége saját erejére: szemtől szemben a sárkánnyal. a többiben minden másban engedelmeskedik saját hangjának. az út már ki van alakítva, ezt nem ő csinálja. erőfeszítésébe nem kerül – az erőfeszítések nagy részét az úton a ló teszi. a győzelem ebben a folyamatban úgy is értelmezhető, mint: helyükre kerülnek a dolgok. a fiú visszakerül saját világába. a saját maga által teremtett helyére. a lány elkerül a fiúhoz. a sárkány ereje felkerül az emberi világba és használható lesz – de csak addig, amíg a férfi-női egyetértés tart. az út olyan mint egy kérdés. és a rá adott válaszok kihozzák a ló, a fiú, a lány, a sárkány erejét.


Tárlat

tovább

Projekt

tovább

Sunyata Sunyata áttekintő

tovább

Sunyata sunyata 2012

tovább

Sunyata sunyata 2011

öszzpontosítás festészetben - évi beszámoló

Tartam: 2010 szeptember étől 2011 szeptemberéig beleértve

tovább

Vigyázat, ehető!

tovább

Posticum kultúrközpont és vendégház

Vakáció másképp Niklaus Brantschen jezsuita zen mesterrel

2018. augusztus 28. – szeptember 2.

Részletek >>> Brantschen.Posticum.ro

Facebook-esemény ITT

>>> LélekFOTÓpályázat - a részletekért kattints ide!

Aktuális programjaink >>> facebook.com/POSTICUM

 

 


ciszterna                                                                                                      

öregségek folynak egyik tartályból a másikba


Zenei programok


A klasszika gyöngyszemei Fortepiano és gitárkoncert a Posticumban

 

 

 

 

 

 

A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a nagyváradi Posticum, február 23-án, pénteken este 7 órától hangversenyre invitálja a nagyváradi zenebarát közönséget a Posticum dísztermébe (Nagyatádi Szabó István, ma Teiului utca 26. szám).

A klasszika gyöngyszemei címmel, Takács Szilvia csembalóművész és Stummer Márton gitárművész közös koncertjét hallhatják az érdeklődők. Az est folyamán Haydn, Mozart, Beethoven, Carulli és Benda művek fognak felcsendülni. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők. A belépés díjtalan.

A fortepiano a mai, modern zongora őse, a klasszikus zenei korban élte virágkorát. A hangszert Firenzében Cristofori találta fel 1709-ben, mely kalapácsmechanikával rendelkezett és képes volt dinamikára, a hangerő fokozatos erősítésére, illetve halkítására. A fortepiano a klasszikus mesterek legkedveltebb billentyűs hangszere lett. A koncerten hallható hangszer egy Bécsben élő mester, Johann Schantz műhelyében készült fortepiano másolata. Az eredeti hangszer 1795-ben készült, a másolat 2009-ben. Ilyen hangszere volt J. Haydn-nak, Mozartnak és Beethovennek, akik a hangszer finomságát kihasználva írták meg csodálatos zenei gyöngyszemeiket.

Külön ritkaságnak számít a gitár és a fortepiano kamaramuzsikája. Az Európa-szerte méltán népszerű gitár szóló- és kamarahangszerként egyaránt használatos volt. A két hangszer intim, lágy és erőt sugárzó hangján eljuthatunk a bécsi szalonok valós hangulatába.


Kiadványok


Vendégfogadás


Galéria


Kapcsolat


Programok


Posticum


Minden program


3D Panoráma


Zenei programok


Étterem


Művek